Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Maróti Éva: Római őrtorony a pilisszántói Kálvárián

ján levő őrtornyok sorával párhuzamosan, a limes-út mentén „jelzőtornyok" hálózatát ismerjük.

26 A pilisszántói őrtorony méretei és alaprajza alapján a „centenárium" erődtípusba sorolható. E csoportba tartoznak Valériában a budakalászi típusú kiserődök, a budakalászin kívül a leányfalui, a Dunabogdány-kőszegtői, a pilismaróti és a tabáni őrtorony. Felszíni leletek alapján a basaharci 5. sz. és a Visegrád-szentgyörgypusztai 2. sz. őrtorony is a fentiek közé tartozik.

27 A barbaricum területén fekvő Hatvan-gombospusztai őrállomás is lényegében ide sorolható.

28 E csoportba, de a kisebbek közé tartozik alaprajza szerint a piliscsévi őrtorony is.

29 A négypilléres „centenárium" típusú őrtornyok alaprajzi analógiáit Pannonián kívül a moesiai limesszakaszról és Svájc területéről ismerjük.

30 A ponnoniai, centenárium típusú őrtornyok közül az Esztergom-szentgyörgymezői 2. sz.-ból TERENTIVS nevével jelzett,

31 a Hatvan-gombospusztaiból LEG II AD feliratú bélyeges tégla ismert.

32 Mindkét téglabélyeg ismert a pilismaróti táborból

33 — a LEG II AD bélyeg típusa azonos a pilisszántói darabéval.

34 (A legio II. adiutrix IV. századi szerepére a limes mentén: Soproni 1978, 124. o„ 164—165. o., 167. o.) Mint a pilisszántóiban, a leányfalui őrtorony falaiban és pilléreiben is több, másodlagosan felhasznált feliratos kő volt beépítve.

35 (Őrtornyunk méreteit tekintve is a leányfaluihoz áll legközelebb.)

36 Az apró leletanyag — mely főleg kerámiából áll —, szintén rokon a többi, I. Valentinianus-kori őrtoronyéval. A kerámia legnagyobb része jellegzetes, késő római mázas edény, fehér szemcsés, durva szürke edények és néhány besimított díszítésű töredék. A Pilisszántón feltárt négyszögletes, négypilléres kőépület tehát alaprajza és mérete alapján az ún. centenárium típusú római őrtornyok közé tartozott és az Aquincumot Brigetiovai összekötő út mentén állt. Falai opus incertum technikával, kisebb szabálytalan és nagyobb kváderkövekből épültek — mészkő és vastartalmú kőzet felhasználásával. Kevés tegulát találtunk, imbrexet egyáltalán nem. Mivel vasszegeket sem találtunk, azt a lehetőséget el kell vetnünk, hogy a tetőzetet szögekkel rögzített fazsindely fedte. A padlózat döngölt föld volt. Építészeti analógiák és a leletek — érmek, téglabélyegek — alapján I. Valentinianus uralkodása alatt, a 370-es évek elején épülhetett. A leletanyag nagy részét kitevő kerámiatöredékek másodlagosan átégettek, mely alapján az őrtorony leégésére következtethetünk. JEGYZETEK 1 SZFM 68.11.1—9., 76.282.1—13. 2 SZFM 76.282.14. 3 SZFM 76.282.15. 4 TIR L 34, 90. o. 5 MRT 5, 277—278. о., 16/1. lh. 6 Itt mondok köszönetet az ásatás szervezésében és a felmérésben nyújtott segítségükért Tettamanti Saroltának és Torma Istvánnak. Az ásatás szintvonalas felmérését Virágh Dénes végezte. 7 RLiU 1976, 50—51. o.: Esztergom-Szentgyörgymező I. 8 A kövek részletes ismertetését lásd Soproni Sándor: Ujabb feliratos kövek Pest megyéből. Studia Comitatensia XVI (1985) sajtó alatt. 167