Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Maróti Éva: Római őrtorony a pilisszántói Kálvárián

dődött: élénk sárga színű, agyagos, leletnélküli réteg egyre kevesebb kővel. A belső oldalon megkíséreltük a falalapozás mélységét megállapítani — 360 cm mélyen a kőfal alatt sóderes réteg volt. A kutatóárok 2—3. szakaszának feltárásakor a felszíntől 10—15 cm mélyen felbukkant az őrtorony másik fala, A két fal belső oldalának egymástól való távolsága 14,45 m. A külső oldalon a rétegek fokozatosan elvékonyodnak (2. kép). Az árok további szakaszában második kőfal, kerítés vagy árkolás nem volt megfigyelhető, a feltárást ezen a részen az út miatt nem lehetett kiterjeszteni. (Az ásatás szintvonalas felmérési rajzából kitűnik, hogy a mai dűlőút szintje egybeesik az épületen belül észlelt, római kori szinttel.) A felszínen elszíneződés nem jelezte árok jelenlétét. Az I. kutatóárkot derékszögben metsző II. szelvényben megtaláltuk az őrtorony másik két oldalfalát: és két pillérét — ezek egyikéből bontottuk ki a feliratos sírkőtöredékeket (3. kép). A II. szelvényben a falak szélessége 155— 165 cm volt. A megtalált két pillér alapján kimértük a harmadik helyét és —100 cm mélységben feltártuk azt. A negyedik pillért nem bontottuk ki, megkerestük viszont az őrtorony К—DK-i sarkát. A sarok közvetlenül a humusz alatt jelentkezett, külső széle letöredezett, belső széle ép volt. Érdekes, hogy az őrtorony négy falából csak kis, 1—1 m-es szakaszokat tártunk fel, mégis feltűnő volt. hogy egy-egy fal külső és belső síkja nem párhuzamos egymással. Az I. kutatóárokban észlelt falak külső síkjainak egymástól való távolsága 17,88 m, a belső síkok távolsága 14,45 m. A II. szelvényben jelentkezett falak külső síkjainak távolsága 17,74 m, a belső távolság 14,53 m. A pillérek mérete nem azonos, az őrtornyon belül nem szabályosan helyezkednek el. Az alaprajzot a feltárt falszakaszok rövidsége miatt nem próbáltuk meg rekonstruálni, de az ismert adatok alapján valószínű, hogy őrtornyunk, mely a nagyobb fajták közé tartozott, nem volt szabályos négyzet, hanem csak négyszög alaprajzú.

7 A falak kisebb, szabálytalan alakú, helyi mészkőből és vastartalmú kőzetből épültek, de korábbi sírkövekből faragott kvádereket is felhasználtak az építkezéshez. A falban falazótégla nem volt, csak az omladékban egy bélyeges darab. Tegula kevés, imbrex nem került elő. A padlózat döngölt föld volt. II. A feltárt leletanyagban nagy számban szerepeltek másodlagos helyzetű faragott kövek, sírkövek.

8 1. Mészkő dombormű töredéke futó, dárdát tartó, meztelen férfi képével. A férfi előtt futó állat hátsó része (?). A követ szabályos négyzet alakúra faragták a másodlagos felhasználáshoz. SZFM 79.31.181. (63X64X20 cm) 2. Mészkő őrlőkő töredéke, peremén vastagabb, kiugró perem fut végig. SZFM 79.31.182. (19X12X7,5 cm) 3. Relief töredéke frígiai sapkás alak fejének részletével. Talán szarkofág egyik oldalának jobb felső sarka lehetett. SZFM 79.31.183. (26X21X17 cm) 4. Faragott, profilált párkánytöredék sarokrésze mészkőből. SZFM 79.31.184. (38X39X17 cm) 5. Nagyméretű mészkő sírkő középső részének töredéke vonalas reliefben ábrázolt lóval és kocsival. Alatta felirat részlete M A betűkkel. A faragott részen habarcsnyomok. SZFM 79.31.185. (40X45X24 cm) 6. Mészkő dombormű töredéke delfinnel. SZFM 79.31.186. (39X29X21 cm) 7. Sírkő töredéke mészkőből, rajta ruharedők és két kézfej. SZFM 79.31.18'

7 (29X23X13 cm) 160