Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Maróti Éva: Római kori pecsételt díszű edénytöredékek Pest megyéből
kan Pacatus edényein és formatálam. 247 Pecsételt edényeken Adonyból, 248 Aquincumból, 249 Biáról, 250 Gorsiumból, 251 Mezőszilasról (Szilasbalhás) 252 és Szakályból 253 ismertek különböző megfogalmazású szőlőfürtök. 23.7. A 117. sír leletekben nagyon gazdag volt: tálak, fedők, urnatöredékek, korsó, pátkai tál, üvegkorsó alja CAS betűkkel, vastöredékek, Hadrianus 118-ban vert érme 254 és egy, az ún. pátkai tál formájához hasonló alakú, belül kettős levél bepecsételésével díszített edény került elő. MNM 72.101.1. (Szá: 25; Tá: 11,5; m: 9,3) XVIII. t. 3—4. A tál formája és díszítése emlékeztet az Érden 255 előkerült edényére, díszítéséhez hasonlót Albertfalváról ismerünk. 256 23.8. A 120/1-es, hamvasztásos sírból származik a félgömb alakú, alacsony talpgyűrűjű, szürke, nagyon kopott felületű tál — belső részén 4 pecsételt kutya (?) alig felismerhető alakja látható. MNM 72.104.3. (Tá: kb. 11,5) XIX. t. 3. E kutya valószínűleg a terra sigillatákról ismert ábrázolás másolásából keletkezett, 257 de az eredeti alaknál valamivel kisebb. 23.9. A 125/1. sírban pohár, korsók, urna, homokbeszórásos edény, vaskés, csónak alakú övveret, bronz ládikapántok mellett volt egy téglaszín, kopott vörös festésű, Drag 37 típusú tál is. Díszítése: a sima zóna után az edény fala megvastagodik, és két sor pecsételt, hullámvonalra emlékeztető idom borítja külsejét. A díszítés felső sorában 18, az alsóban 15 pecsét van. MNM 78.108.6. (Szá: 16,8; Tá: 6,6; m: 7,7) XIX. t. 4—5. Hasonló motívumokkal díszített töredékeket ismerünk Aquincumból, 258 Százhalombattáról 259 és Tokod, Erzsébet-aknáról. 200 23.10. Szórványként került elő a temető területéről az alábbi darab: félgömb alakú, alacsony talpgyűrű jű, téglaszín tál töredéke, belső részén két, talpával egymás felé fordult pecsételt levél részlete. A leveleket széles rovátkakoszorú fogta körül. MNM 75.6.30. (Szá: kb. 20—22) XIX. t. 6—7. A solymári temetőben a pecsételt edények mellett megtalálhatóak a festett, állatalakos edények is nagy számban. 201 E két edényfajta együttes felbukkanása más temetőkben is megfigyelhető — Lovasberényben 262 és Nagy venyimben 263 egy sírból kerültek elő az állatalakos edények a belső oldalukon bepecsételt rombusszal díszített tálakkal. Mindkét temető Traianus—Hadrianus korára datálható. 264 A solymári temető a II. sz. közepére keltezhető. 265 24. Solymár, Krautgarten (Káposztás dűlő) (Pest m., budai j.) (= MRT XIII/1., 25/4. lh.) Solymáron, az Aranyhegyi-patakág és a Mátyás király utca közti részen sok, római kori felszíni lelet került elő. 266 Több II. századi lelet közt szürke, pecsételt díszű táltöredék is származik innen. 24.1. Szürke, Drag 37 formájú tál. Belül fogaskarcolt koszorúban két, szárukkal egymás felé forduló nagy, kerek pecsételt levél van. 267 Solymári Helytört. Gyűjt. 76.17.1.12.1. XII. t. 4. E levelekhez hasonlókat ismerünk Érdről, 268 de mindkét darab nagyon kopott, így nem tudjuk, hogy azonosak-e a pecsétlők. 24.2. Fekete, fényes felületű mély tál peremtöredéke háromrészes bepecsételt levélkék sorával. 269 Solymári Helytört. Gyűjt. 76.17.1.11.2. (5,8X3,4) XII. t. 7. 1978-ban a lelőhelyen Kocztur Éva által végzett próbaásatás és a felszínen észlelt leletek tanúsága szerint feltételezhető, hogy itt lehetett a Solymár, Dinnyehegyen feltárt császárkori temető népességének lakóhelye. A lakóhelyen nyitott árkokban őskori telep gödrei és részben kiszedett, római kori, К—Ny-i irányú falak kerültek elő. „A falak mellett bennszülött (pecsételt) kerámiát találtak." 2 ™ 116
