Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Kővári Klára: A tahitótfalui késő rézkori gödör

tozó jászberényi leletegyüttes egyik edényében. Az 55 cm magas edény öblén szintén benyomott pontsor fut körbe, bár nem szalagfülek, hanem szögletes bütyökfogók közt.

10 A másik jászberényi edény

11 magas, ívelt nyakával a tahitótfalui 4. számú edényre emlékeztet (I. t. 2.). A különbség köztük a nyak alján körbefutó bütyöksorban van: a jászberényire kissé hegyes, míg a tahitótfaluira lapos, kerek bütyköket helyeztek. Ez a bütyöktípus a bolerázi csoportban mind a középső,

12 mind a késői fázis

13 fazekain és amforáin gyakori. Kisebb számban és főleg amfora alakú edényeken előfordul még Cerveny Hrádokon is, a település mindkét szakaszának leletei közt.

14 A tahitótfalui 2. számú, díszített töredék (I. t. 3.) erősen hangsúlyozott öblű, rövid nyakú, alacsonyabb amforához tartozhatott. A klasszikus badeni kultúra felé mutat a magas, ívelt nyakú, függőlegesen kannelúrázott valló korsótöredék (II. t. 10.). Külön figyelmet érdemel a leletanyag értékelésénél a halszálkamintás töredék (II. t. 7.). Ez a díszítésmód a bolerázi csoport kerámiájának egyik jellegzetessége. Szórványosan alkalmazták azonban a korai klasszikus badeni kultúra Cerveny Hrádok-i fázisában is.

15 A leletanyag jellemző, értékelhető darabjainak elemzése alapján a tahitótfalui gödör kerámiáját a klasszikus badeni kultúrához soroljuk. A bolerázi csoportra emlékeztető vonások (kerek, lapos bütyök, halszálkaminta) miatt a keltezésnél a klasszikus baden elejét tartjuk valószínűleg. Ennek ellentmond a kétosztású tál töredéke (II. t. 5.), hiszen ez az edénytípus csupán a klasszikus baden későbbi, Nemejcová-Pavúková szerinti nevidzany fázisában jelenik meg.

16 Az ellentmondás feloldásánál figyelembe kell azonban venni, hogy a kérdéses darab a leletbejelentő állal ajándékozott cserepek közt volt. így feltételezhető, hogy nem tartozott a gödör anyagához. JEGYZETEK 1 A lelőhely a Magyarország Régészeti Topográfiája sorozat XIII/1. kötetében 30/1. számmal szerepel. A leletanyag a szentendrei Ferenczy Múzeumba került, ltsz: 77.167.1—14. 2 A szarvasmarha-áldozat kérdésével ugyanebben a kötetben Vörös István foglalkozik. 3 A bolerázi csoport tagolásánál Torma István felosztását fogadjuk el: Torma 1973, 496, 498, 500. 4 Nemejcová-Pavúková, 1964, I. t. 10., II. t. 18., 20., III. t. 1—3. stb. 5 Torma, 1975—1976, 47, 48. 6 Nemejcová-Pavúková, 1981, 293—294. 7 Nemejcová-Pavúková, 1974, 316. 8 Nemejcová-Pavúková, 1974, 45. á. 11. — ebben az egy esetben fordul elő fazékperem alatt kétsoros borda. 9 Banner, 1956, III. t. 15. 10 Banner, 1956, LXI. t. 19. 11 Banner, 1956, LXI. t. 17. 12 Nitriansky Hrádok: Nemejcová-Pavúková, 1964, II. t. 12., III. t. 9., IX. t. 18., XVIII. t. 18., Celldömölk-Ság-hegy: Banner, 1956, II. t. 28., 30. 13 Pari—Altacker: Torma, 1975—1976, 4. к. 22., 8. к. 18. 14 Nemejcová-Pavúková, 1974, 282, 19. á. 11., 24. á. 13., 33. á. 27., 35. á. 5. 15 Nemejcová-Pavúková, 1974, 22. á. 8., 13., 14. (7/70. objektum). 16 Nemejcová-Pavúková, 1974, 316. 9