Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Nagy Varga Vera: Szolgálók a fővárosban a Tápió vidékéről

nyom a 40-es években már járt főzőtanfolyamra és ő már dióstortát is tudott sütni. Akkoriban már a faluban is többen tudtak tortát sütni. Régente télire csak aszalt gyümölcsöt tettünk el, 5—6 üveg befőttet csak azért, hogyha valaki megbetegszik, akkor legyen. Az 50-es évektől kezdve csináltunk sok befőttet, mer' ugye akkor kezdett több pénz lenni." * * * C. D. Tápióbicskén született 1906-ban. „Az apám az első háborúban meghalt, egyedül maradtunk anyámmal, meg két nővéremmel. Lett vóna hely Bicskén, de nem mentem, mert szégyelltem. Kicsúfolták Bicskén az embert, ha szolgált. Tányérnyalogatónak meg ilyesminek mondták. Pest az más vót, azt nem látták. Én a nővérem helyére mentem szolgálni Pestre. Amál 3 évig volt ott — azon a helyen végig — aztán férjhez ment. Mán az anyánk is itt szolgált az 1880-as években, ennél a családnál. Ez a »Dréker« gyár cégvezetőjének a családja volt. Nagyon jóba' voltunk velük, kijártak hozzánk később Bicskére nyaralni. Főztem a helyemen, takarítani nem kellett. Mindenféle rakott ételeket kellett csinálni, meg vese-velővel, ilyeneket. Ügy megtanultam főzni, hogy még most is hívnak lakodalmakba főzni. Először 25 éves koromba' hívtak. Az ugye egy heti munka, a lakodalomra készülés. Meg szokták mondani, hogy milyet főzzek. Mondták eccer, hogy ne úgy főzze, mint X, mer ott a pörkőt gulyásos vót, a rizsa meg gombócos. Én Pestről nem jártam haza, mer' az édesanyám vasárnap bejött és meglátogatott. A második helyemre egy bicskei lány ajánlott be. Mer' ez a cégvezető sikkasztott, és akkor már nem kellett szolgáló. Ez a bicskei lány Kőbányán egy kocsmába' dolgozott és ismerte a környéket, tudta, hol van hely. Mondta, hogy oda mennyé', mer' az jó hely. A bicskei lányok legtöbbje Kőbányán szolgált.

30 Vasárnap délután 2—6-ig szabadok voltunk, kimentünk a Jászberényi útra, ott sétálgattunk. A pándiak a Szent László téri templomba jártak. G. M. a barátnőm is szolgáló volt Kőbányán. Ecce' a Jászberényi úton a Schmidt fényképésznél csináltattunk képet. Amikor a fényképet csináltattuk, akkor még Bicskén nem vót fényképész, csak egy iparosember fényképezgetett. 17 éves koromban mentem férjhez bicskei legényhez, ö Pesten volt katona. A lakodalom előtt 1 hónapra bementem Pestre szolgálni, hogy a menyasszonyi ruhára valót megkeressem. Amikor még szolgáltam, vásárolni eljött velem az asszonyom a Rákóczi útra a nagyáruházba. Nem mertem egyedül menni, mer' eccer vittem a kezembe a pénzt, hát kilopták a kezembül. A nagyáruházba ágyneműnek valót vettem végszámra. Pesten én 3 évig papucsba jártam, nem nagy szükségem vót a cipőre. A bicskei lányok Pesten nem hordtak kötényt. Mert mink nem vótunk parasztlányok. Bicskén a parasztlányok elválasztották a hajukat, a szolgálók meg fölfelé fésülték a hajukat és szalagot tettek bele. Az M. lányok púderozták magukat. Én eccer akartam kifesteni magamat, mikor a vőlegényem jött látogatóba a helyemre. Hát bemegyek a fürdőszobába és találtam ott valami illato723