Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Örsi Julianna: A Tápió mente társadalomnéprajzáról

ÖRSI JULIANNA (Finta Múzeum, Túrkeve): ADATOK A TÁPIÓ MENTE TÁRSADALOMNÉPRAJZÁHOZ TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS Vizsgált településeink, a Tápió mente falvai — Mendétől Űjszászig — a múlt századi közigazgatási rendszer szerint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nagykátai járásába (Farmos, Kóka, Nagykáta, Pánd, Szentmártonkáta, Tápióbicske, Tápiógyörgye, Tápióság, Tápiószecső, Tápiószele, Tápiószentmárton), gyömrői járásába (Mende, Tápiósáp, Tápiósüly, Űri) és abonyi járásába (Üjszász) tartoztak. A táj központja Nagykáta. Jelenleg Űjszász kivételével Pest megye települései. E települések Budapest vonzáskörzetéhez tartoznak. Kevésbé erős a kapcsolatuk a környék nagyobb városaival: Cegléddel, Jászberénnyel, Abonnyal. 1910-ben a vizsgált településeken összesen 56 304 ember lakott 9550 házban. Egy háztartáshoz átlagosan 5,89 fő tartozott. A legkisebb ez a szám Pánd (5,00), Tápióbicske (5,02), Űri (5,11) és Kóka (5,18) esetében, a legnagyobb Menden (7,26), Tápiósápon (7,26), Tápiószelén (6,82), Tápiószentmártonban (6,71), Tápiószecsőn (6,66) és Tápiósülyön (6,6).

i Nagykátán a háztartásnagyság 1910ben 6,34 fő, míg 1779-ben ez az átlag 6,74 volt.

2 A terület lakói döntő többségükben római katolikus vallásúak voltak a századfordulón. Tiszta református falu csak Pánd volt. A református vallás hívei éltek még Szentmártonkátán, Tápióbicskén, Tápiószelén, Tápiósápon, evangélikusok Menden, Tápiósápon, Tápióbicskén, Tápiószentmártonban és Tápiószelén. Ez utóbbi vallásúak elődei között bizonyára nemzetiségiek voltak. Borovszky monográfiája csak Mende leírásánál említi a tótokat.

3 A lakosok Mendét, Tápiósápot és Tápiószentmártont tartották tót községnek. A különböző vallásúak keveredése azonban az utóbbi száz évben egyre gyakoribbá vált. Jól tükrözik ezt a vegyes vallásúak között létrejött házasságkötések. Tápiószentmártonban az összes házasságkötésekhez viszonyítva a vegyes vallású házasságkötések aránya a következőképpen emelkedett: 1870—1880: 3,15%, 1901— 1910: 10,22%, 1945: 14,89%, 1950: 30,95%.

4 A Tápió mente a felszabadulásig tipikus nagybirtokos terület volt. A falvak társadalmában a nincstelentől a sok ezer holdas földesúrig minden réteg megtalálható volt. 1935-ben tehát a 16 településen összesen 21 845 birtok volt. Az összes földbirtokkal rendelkezők 42,29%-ának azonban 1 kh-nál kevesebb földje volt. Ennek felét nem is szántóföldként művelték. Az 1—5 kh-as törpebirtokosok 38,47%-ot tettek ki. A földtulajdonosok 18,27%-a kis- és középbirtokos 5—50 kh birtoknagysággal. Az 50 hold feletti birtokosok aránya 0,97% volt. Farmos, Kóka, Mende, Nagykáta, Tápiógyörgye, Tápióság, Tápiószecső, Tápiószele és 657