Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Nagy Varga Vera: Szolgálók a fővárosban a Tápió vidékéről

háztartások száma, 1930-ra 39 760-ra emelkedett.

15 Kulcsár Rózsa vizsgálatai is megerősítik, hogy a városba áramlás a gazdasági válság éveiben még jobban fellendült. 1930-ban 166 848 a háztartási alkalmazottak száma, és ezt alig haladja meg a nem mezőgazdasági fizikai foglalkozású munkásnők száma.

16 Az 1920-as években a fővárosi házicselédek jelentős részét Pest-Pilis-Solt Kiskun megye bocsátotta ki, illetve Fejér, Komárom, Esztergom, Jász-Nagykun-Szolnok megye.

11 SZOLGÁLÓK A TÁPIÓ-VIDÉKRŐL A FŐVÁROSBAN Egy társadalmi típust reprezentáló, 14 asszony életútjának egyes részleteit adom közre, több-kevesebb részletességgel. A szülők vagyoni helyzete szerint többségük a 10 kh alatti birtokos kategóriába sorolható, ketten pedig az 50 kh feletti birtokos kategóriába. Mindnyájan szolgáltak a fővárosban és közülük 14-en a házasságkötés óta ismét a kibocsájtó közösségben élnek. A 14 asszony közül ketten házasságon kívül szültek gyermeket. A két „megesett lány" közül az egyik visszatért falujába, a másik Kőbányán él társbérletben egykori gazdáinak unokájával.

18 A 15. asszony — módos szülők gyermeke lévén — nem volt szolgáló, de a vele folytatott beszélgetés árnyaltabbá teszi a szolgálókról alkotott képet. A fővárosi munkavállalás időpontja szerint — a lányok többsége 12 éves korában ment szolgálni — 4 csoportra osztottam a megkérdezetteket. Nem volt célszerű a lokális szempontú (egy faluból származók — egy csoport) beosztás, mert az anyag bemutatásával szeretném hangsúlyozni, hogy a fővárosban szerzett tapasztalatok időben eltérnek egymástól. A bemutatott példák csekély száma miatt nem állt szándékomban általános érvényű, típusalkotó csoportosítást végezni. Az első csoportban négyen vannak: ketten Űriből, Pándról és Tápióbicskéről egy-egy. Az 1894—1900 között születettek kerültek ide, hiszen szolgálatuk kezdete az 1910-es évekre esett és az I. világháború idejére. A második a legnépesebb csoport, melynek tagjai 1904—1908 között születtek és a háború után szolgáltak a fővárosban. Hatan vannak: Tápióságról ketten, hárman Tápióbicskéről és egy szentmártonkátai asszony, aki Kőbányán maradt. Ebben a csoportban van az 1904-es születésű asszony is, aki nem szolgált. A harmadik csoportban az 1914—15-ben születettek hárman vannak: ketten Űriből és egy asszony Farmosról. Végül a 4. csoportot egy Tápióbicskén 1929-ben született asszony képviseli, aki szolgálatát 1945-ben kezdte meg a fővárosban. A szociálantropológiai gyakorlatnak megfelelően nem közlöm az adatközlők nevét, a kezdőbetűk fiktívek. It csoport P. T. 1897-ben született Űriban. „Az apám ács volt, az anyám kofáskodott. Négyen voltunk testvérek, én voltam a legidősebb. Űriban a papnál meg a jegyzőnél is szolgáltam, ott a szakácsné megtanított főzni. 1915-ben esküdtünk meg az urammal, még látásból sem ismertem előtte. 710