Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Örsi Julianna: A Tápió mente társadalomnéprajzáról

Rokonsági összejövetelként a disznóölést, a névnapot, a lakodalmat és a temetést említik. Valójában disznóöléskor a család (törzscsalád vagy nagycsalád) volt jelen csakúgy, mint a névnapon. Ez utóbbinak nincs is túl nagy hagyománya. A rokonok meglátogatták egymást a nagyobb ünnepeken (karácsony, húsvét, búcsú). E látogatások alkalmával a testvéreket, a feleség szüleit, a szülők testvéreit keresték fel. Exogám házasság esetén az ünnepek íratlan szabálya a vidéki rokonok felkeresése. A rokonságot nem tartották azzal, aki más társadalmi rétegből választott párt magának. „Nem jártunk össze a rokonokkal, mert anyám szegínynél volt férjnél." A vizsgált településen rokonházasságok is előfordultak. Ezek általában harmad- és negyedfokú atyafiságot jelentettek. „Régi rokonyok összeházasodhattak, mert a negyedik unokatestvér után már megszűnt a rokonság" — fogalmazta meg egy tápiószentmártoni öregasszony az egyház által is érvényre juttatott jogszokást. A vérségi kapcsolatok miatt diszpenzációval kötött házasságok aránya jelentéktelen. A VÉRROKON HÁZASSÁGOK SZÁZALÉKA AZ ÖSSZES HÁZASSÁGKÖTÉSHEZ VISZONYÍTVA Év Nagykáta Táp iószentmár ton 1851—1860 0,05 1861—1870 0,23 1871—1880 1,34 2,6 1880—1895 1,28 1851—1895 0,97 1890—1900 0,5 1901—1910 0,0 1940 5,2 1945 0,0 1950 2,3 Ha összevetjük más vidékek hasonló adataival, azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy ezek a számok alacsonyabbak, mint a kisnemesi és az elszigetelt nemzetiségi települések számai.

17 Még azt is megjegyezzük, hogy a nagykátai és a tápiószentmártoni adatok mögött több esetben a földesurak családjának cselekedete van. A rokonházasságot általában nem helyeslik a Tápió mentén. „A rokonvér nem jó." „Az egyik fiam a testvéremnek a lányát akarta elvenni, de nem engedtem, hogy megesküdjenek. Már az elődöknél is volt rokonházasság és a család olyan satnya volt. Elsanyarodtak." „Meglátszik a gyereken, ha rokonok házasodnak össze" — így tartja a közvélemény. A sororátus és a levirátus emlékével is találkoztunk. Ezt elfogadta a közösség. Főleg a világháborúban és a gyermekszülésben meghaltak özvegyei közül kerültek ki az e gyakorlatot követők. Egy kókai asszony mondta például el, hogy a pajtásán egy púp lett. Kivallotta, hogy az anyja odacsapott neki a nagykanállal, mert nem ment a sógorához férjhez. Az esküvő az az esemény, amely az egész faluközösség előtt zajlik le. A lakodalmas menetet a kapukban a nézők serege figyeli (29. kép). Maga a menet 689