Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Dusek László: Tápiószentmárton, Tápióbicske és Pánd szociográfiai és gazdaságföldrajzi változásai

góbáránynak igen jó ára van a nemzetközi piacokon. A gazdaság célja az 5000 db-ot számláló juhállomány elérése. A baromfitartás 1971-től 1979-ig igen jelentős volt (évi kb. 450 vagon volt a teljesítmény). 1979-re azonban a baromfitartás ráfizetéses lett, főként az energia drágulása miatt és ennek következtében a termelőszövetkezetben megszűnt ez az ágazat. A melléküzemág a termelőszövetkezeit összes termelési értékének kib. 3%-át adja (4,5 millió Ft). Mivel az áremelkedések miatt csökkent az alaptevékenységből származó nyereség, ezért a viszonylag magas nyereségszintet biztosító szolgáltató ágazatot hoztak létre a fővárosban (takarítás, lomtalanítás stb.). Ezt a tevékenységet a fővárosban nagyon igénylik, jól megfizetik és emiatt ennek az ágazatnak a fejlesztése indokolt. Pánd határában működik a Monori Állami Gazdaság egyik üzemegysége. Kb. 1200 ha földterületen gazdálkodnak. Főleg kukoricát termelnek. Termésátlaguk 1979-ben 69 q/ha volt. Az üzemegységben elsősorban bikahizlalással foglalkoznak. Évente kb. 350—400 db állatot szállítanak a budapesti vágóhídra. A takarmányt az állami gazdaság keverőüzemében, a szomszédos Gombán állítják elő és onnan szállítják az üzemegységbe. A telepen mindössze 11 fő dolgozik. Az átlagkeresetük kb. 3500 Ft volt 1979-ben. IV. FEJEZET AZ IPAR 1945 előtt a kisipar jelentette mindhárom település életében az ipart. Ezek a kisiparosok többsége önállóan, alkalmazott nélkül látta el a különféle szolgáltatásokat és javításokat (kovácsok, szabók, asztalosok, hentesek, bognárok, cipészek stb.). A felszabadulás után a fenti kisiparosok többsége nem sokáig tudta folytatni mesterségét a központi adminisztratív intézkedések hatására. Egyesek a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezetekben találtak munkát, de ugyanakkor jelentős a különböző gyárakban, üzemekben elhelyezkedők száma is. Az utóbbiak rendszerint el is költöztek a falvakból. A felszabadulás előtt egyik településben sem volt ipari üzem. Pándon a két világháború között egy malom létesült, amely jelenleg is működik. A hetvenes évek közepén (1974—76) mindhárom településen az elsősorban női munkaerő-felesleg foglalkoztatására alapított ruházati üzemek (varrodák) létesültek. Ezek a varrodák valamelyik fővárosi ruhaipari szövetkezethez tartoznak, vagyis elsősorban a szövetkezeti ipar kezd gyökeret verni a 3 faluban. Ezenkívül az utóbbi 8—10 évben mindhárom településen elterjedt a bedolgozási tevékenység is, mint a szövetkezeti ipar másik formája. Emiatt jelenleg már számottevő munkaerő-felesleg egyik faluban sincs. Az ipar lakosságot megtartó szerepe rendkívül fontos mindhárom településnél, hiszen az előző évtizedek elvándorlásai miatt a demográfiai összetételben torzulás mutatkozik. Ez a jelenség különösen Tápióbicskén előrehaladott, amint arról már szó volt. Az ipari üzemek megjelenése munkaalkalmat biztosított az eddig „csak" háztartási tevékenységet folytató nőknek, valamint a faluban tartotta a fiatal 990