Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)
Dusek László: Tápiószentmárton, Tápióbicske és Pánd szociográfiai és gazdaságföldrajzi változásai
kén (11,2%), Tápiószentmártonban már lényegesen alacsonyabb (5,2%). Azonban ezeknek a szőlőknek jelenleg kb. 60—70%-a elhagyott parlag valójában, csak éppen még a földhivatal nyilvántartásában a szőlőnél szerepelnek. Volt gazdájuk elvándorolt vagy meghalt. De a még művelés alatt levő szőlőparcellák többsége is erősen tőkehiányos, leromlott állagú, régi gyalogművelésű terület. Ezeknek a lényegében parlagon levő területeknek az erdősítése már elkezdődött, ami néhány éven belül befejeződik. A szántó, rét és a legelő aránynak csökkenése erőteljes mindhárom faluban (csupán Tápióbicskén stagnál a legelő). E két ágazat rovására emelkedett erőteljesen az erdők aránya, amely megegyezik az országos tendenciával. 25 Tápiószentmártonban kétszeresére, Tápióbicskén hétszeresére (!) és Pándon háromszorosára nőtt az erdő aránya. 3.2. A TÁPIÖSZENTMÁRTONI ARANYSZARVAS MGTSZ HELYE A PEST MEGYEI TERMELŐSZÖVETKEZETEK KÖZÖTT A gazdaság a két régebbi tápiószentmártoni termelőszövetkezet (Kossuth, Rákóczi) egyesüléséből alakult 1975-ben és ma 5707 ha-on gazdálkodik. Az 1979-es értékelés szerint a termelőszövetkezet az országban a 697. helyezést érte el az 1350 termelőszövetkezet közül, míg Pest megyében a 74 termelőszövetkezetből a 65. volt. 26 Az országban és a megyében is a termelőszövetkezeteket elsősorban a gazdálkodásuk hatékonysága (nyereségszint) alapján rangsorolták. Ezen adatok ismeretében az egyes mutatószámokat külön kiszámítottam Pest megye vonatkozásában az első és az utolsó 18 termelőszövetkezetnél és azokat összehasonlítottam. 27 Az első 18 helyezett közül 10 termelőszövetkezet a budapesti agglomerációban található, a legtávolabbi Budapesttől kb. 45 km-re levő dömsödi Dózsa — kivéve a 3 abonyi termelőszövetkezetet. Az utolsó 18 közül az agglomerációban mindössze 1 működik. Az utolsó 18 tsz közül 5 a nagykátai járásba, 3 a monori járásba, 7 a ceglédi járásba és 1—1 a váci és a gödöllői járásba tartozik. A 19. táblázat elárulja, hogy az átlagos aranykorona-értékben mindössze 1,9 az eltérés az első 18 javára, vagyis a talaj adottságokban aligha kereshetők a különbségek okai. Az alaptevékenységből származó jövedelem aránya az első 18-nál 24,2%kal alacsonyabb mint az utolsó 18-nál. Ez viszont azt jelenti, hogy az első 18nál kiemelkedő jelentősége van az ipari és minden nem alaptevékenységnek. Azonban ennek ellenére is az 1 ha-ra vetített, csak alaptevékenységből származó jövedelem az első 18-nál 16 800 Ft, az utolsó 18-nál 11000 Ft. A hatékonyságbeli különbség még így is igen tekintélyes az első 18 javára. Ugyanakkor nagyobb értékű az 1 főre jutó állóeszköz-állomány az utolsó 18-ban! A fenti adatok ismeretében megalapozottnak tűnhet az az állítás, hogy a Pest megyei termelőszövetkezetek nyereségszintjét ma nem elsősorban a természeti feltételek, hanem mindenekelőtt a kedvező közgazdasági feltételek határozzák meg. Mivel a három falu közgazdasági, forgalmi fekvése kifejezetten hátrányos, ezért szinte törvényszerűnek tűnik, hogy a helyi termelőszövetkezetek nem lehetnek a mezőny elején. Vagyis: a kedvezőtlen közgazdasági és forgalmi fekvést nem ellensúlyozhatja manapság eléggé a jó minőségű talaj és más kedvező természeti feltételek. Milyen közgazdasági és egyéb előnyöket élvezhet az első 18 termelőszövetkezet az utolsó 18-cal szemben? 978
