Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Dusek László: Tápiószentmárton, Tápióbicske és Pánd szociográfiai és gazdaságföldrajzi változásai

faluban. Nagybirtokrendszer Tápiószentmártonban és részben Pándon volt, míg Tápióbicskén a kis- és középparaszti gazdálkodás volt túlsúlyban. Az 1945-ös földosztás után a megoszlás a következőképpen módosult. 1949-ben az önállóak és segítő családtagok döntő többsége, a néhány tucat kisiparost leszámítva mind a mezőgazdaságban dolgozott. Ez az arány mindhárom faluban elérte vagy meghaladta a 80%-ot (18. táblázat). Ezeknek a mezőgazdasági foglalkozásúaknak többsége 1945-ben, a földreform során jutott földhöz. Ezeken a kis- és középparaszti parcellákon folyt a falvakban a mezőgazdasági termelés 1960-ig, a termelőszövetkezetek megalakulásáig. Tehát az 1960-ban bekövetkezett kollektivizálásig elsősorban önellátást biztosító kis- és középparaszti gazdálkodás volt az uralkodó mindhárom faluban. Az 1960. évi népszámlálás idején is igen magas volt a mezőgazdaságban dolgozók aránya: Tápiószentmártonban 73,7%, Tápióbicskén 58,7%, Pándon 50,6%. (11. táblázat 18. sz. táblázat A FOGLALKOZÁSI VISZONY SZERINTI MEGOSZLÁS 1949-BEN Név munkás alkalmazott önálló segítő családtag Tápiószentmárton Tápióbicske Pánd 9,3 16,6 15,4 1,9 2,5 3,4 52,3 52,0 55,8 36,5 28,9 25,4 és 14., 15. és 16. ábra.) A kisparaszti gazdálkodás színvonala, eszközellátottsága fejletlen volt és emiatt a termésátlagok is alacsonyak voltak. Az első termelőszövetkezetek 1949—50-ben alakultak mindhárom faluban. Ezek közül Tápiószentmártonban a Petőfi volt a legéletképesebb. 1956-ban, az ellenforradalom idején ez a termelőszövetkezet felbomlott, illetve Kossuth néven újjáalakult. 1960 decemberében Tápiószentmártonban még egy (Rákóczi), Tápióbicskén és Pándon is egy-egy termelőszövetkezet alakult. 1975-ben egyesült a két tápiószentmártoni termelőszövetkezet, míg Tápióbicske, Pánd és Tápióság termelőszövetkezetei ugyancsak egyesültek. Az elmúlt 15—20 év alatt a magyar mezőgazdaságban bekövetkezett mennyiségi növekedés és szervezeti-technikai átalakulás, fejlődés forradalmi volt. A mezőgazdaságból való elvándorlás nagyméretű volt, különösen 1960 és 1970 között. A nagyméretű átalakulás, a foglalkozási átrétegződések ellenére is mindhárom faluban a legfontosabb gazdasági tevékenység a mezőgazdaság maradt annak ellenére, hogy manapság mindhárom faluban a mezőgazdaság az aktív keresőknek csak kisebb részét foglalkoztatja. Tápiószentmártonban 27,0%, Tápióbicskén 27,1%, Pándon 32,2% a mezőgazdaságban dolgozók aránya 1980-ban. Ugyanis a helyi munkahelyekből a mezőgazdasági tevékenységre jut Tápiószentmártonban 61,1%, Tápióbicskén 67,3%, Pándon 65,4%. A mezőgazdaságban dolgozók többségének a falvak lakóhelyei: a falvak a múltból öröklött, elmaradott infrastrukturális viszonyainak felszámolása alapvetően a modern mezőgazdaság továbbfejlődésének is feltétele. „Tehát igazán magas színvonalú mezőgazdaság csak magas színvonalú infrastruktúrával létezik, amiből magát a falusi település fejlesztését kihagyni nem lehet"

2i (Enyedi György). 975