Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Örsi Julianna: A Tápió mente társadalomnéprajzáról

a keresztelő után kedezték (kendezték) egymást. A többi településen a tegezésmagázás módjában az egyházi aktus után nem következett be változás. Tápiósápon kmoter, kmotra volt a megszólítás. Tápióságon a keresztelés után a keresztkomák szüleinek az öregkoma, öregkomaasszony megszólítás dukált. E személyt a gyermek öregkeresztanyámnak szólította. A keresztkoma édesanyjának ez utóbbi terminológiával való megszólítása is bizonyítja, hogy a Tápió mentén hagyományos és általános a keresztkoma barátok közül való választása. A gyermek keresztszüleit keresztanyámnak és keresztapámnak szólította. 22. kép. Első áldozók az úrnapi körmenetben. A gyermek megkeresztelésével igyekeztek. Általában néhány napos korában kereszteltették az újszülöttet. Tápióságon azt tartották az öregek, hogy „azonnal kell vinni, mert pogány ne legyen éjszakára a háznál". A megkeresztelt gyermeket az általánosan ismert szöveggel hozták haza: „Pogánykát vittünk, báránykát hoztunk." Tápiószentmártonban az otthon fekvő anyára is áldást kértek: „Misébe' részesüljön, aki oda nem volt." Nagykátán, Tápióságon az asztalra tették a kisgyermeket, mondván: „Aki szereti, kapja föl!" A családba, rokonságba fogadás e motívumának jelentését már alig ismerik. A keresztelő részletes leírásától eltekintünk. Arra azonban szükséges kitérnünk, hogy a gyermekágyas asszonyt a rokon asszonyok, szomszédok, barátnők meglátogatták és főtt étel vitelével segítették. Ebédet vittek a gyerekágyasnak.

15 Tápiószentmártonban komaasszony étele, komaasszony levese a neve. Leggyakrabban tyúkhúslevest, pörköltet, rántott húst, rétest vittek. Tápióságon herőcét, pampuskát is vittek. A Néprajzi Lexikon szerint a herőce a palócoknál gyermekágyas ajándék.

16 Ez az apró adat is mutatja, hogy a palóc területtel rokon a Tápió mente kultúrája. 683