Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Örsi Julianna: A Tápió mente társadalomnéprajzáról

egymást karolva a kövesúton sétáltak. Este kiültek a kapuba. Az utcai kiskapuk napjainkban is megvannak, bár inkább az idősebbek használják (24. kép, 25. kép). Tápióságon szinte rendje volt annak, hogy melyik banda melyik kapuban szokott lenni. Az egyik kókai idős asszony így emlékszik: „Még az én lányságomban a kapu előtt összeálltunk. Gyüttek a fiúk utánunk és ott táncolgattunk, dallikáztunk. Ha gyüttek a csendőrök és szétzavartak bennünket, mentünk a kertnek. Űgy kertrül mentünk haza." Űriban is a kerítés előtti kispadra ültek le vasárnap este a lánycimborák. Daloltak, mulatoztak, de még táncoltak is, ha a legények vittek harmonikát. 8—9 óráig szórakoztak. Pándon, Tápiószentmártonban, Űriban házaknál is rendeztek mulatságot. Tápiószentmártonban ezt ivónak nevezték. Tápióságon egész éven át béreltek egy házat a legények, ahol a mulatságot tartották. A cigánynak is kommenciót fizettek. 10 korona járt neki farsangtól búcsúig. A mulatságon mikor rákezdtek a nótát, a legények kiszóltak és behívták a lányokat táncolni. A településeken a nagyobb ünnepekkor a kocsmákban, vendéglőkben bált tartottak. Tápiószentmártonban bdZdnak mondják. Tápiósápon ünnepekkor zene volt a kocsmában. A bálba, akinek volt szeretője, az fizette be, akinek nem, az maga vette meg a belépőjegyet. Míg a kisebb mulatságokba a lányok barátnőjükkel mentek, a bálba már édesanyjuk is elkísérte őket. Bált rendeztek újévkor, farsangkor, pünkösdkor, húsvétkor, búcsúkor, szüretkor. A rendezésben a legényeknek fontos szerepük volt. Különösen kiemelkedett a farsangi mulatság. Tápióságon ekkorra egy szószólót, egy bírót és két TÁPleSZENTMARTOIN/ HÁZASSÁGI KAPCSOLATAI A XX. SZÁZAD KÖZEPÉN 20. kép. Tápiószentmárton házassági kapcsolatai a 20. század közepén (lakóhely szerinti exogámia/