Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)
Lázár Katalin: Tápió menti népdalok
A II. A. 6. dallamban a sorok második fele kvintváltó; az országosan ismert változat a második ütemben pentaton, az itt közölt két változat közül azonban egyik sem. A II. A. 8. dallamnak két eltérő változata került elő. A tápióbicskei variánsban (1. a jegyzetet) a két középső sor 2. üteme erősen funkciós. A mendei változatban ez teljesen eltűnik, helyette két pentaton fordulat (so-mi-re, so-la-mi) áll. Szemünk előtt játszódik itt le a magyar népdaltól idegen funkciós fordulat pentatonná való átalakítása. Ez a dallamtípus végső soron Szentirmay „Csak egy kislány" kezdetű dalából származik: folklorizálódásának állomásait mutatja a „Tollfosztóban . . .", azután a „Félegyházi utca ligetes, ligetes", majd a tápióbicskei, s végül a mendei változat. A II. A. 9. dallamban a középső sorok két föllépő kvarttal indulnak: a magyar népzenében ez a ritkább és érdekesebb pentaton fordulatokhoz tartozik. A közismert változatokban az első kvart után egy kistere következik: ez emelkedik itt meg egy nagy szekunddal, s így alakul ki ez az emfatikus variáns. A II. A. 12. dallam tulajdonképpen határeset az A A 5 A 5 A és az А В В A szerkezet között: a sorok eleje (főként az új szil vasi változaté) és a kadenciák kvintrelációban állnak egymással. A tápióbicskei változat belső sorai teljesen pentaton tartalmúak. A II. A. 13. a vidék egyik legnépszerűbb dallama, ezért sok változatban él. Érdemes megfigyelni a szélső sorok középső ütemeit és a belső sorokat. Az a példa szélső sorainak második üteme jellegzetes pentaton fordulatot tartalmaz, a b példa viszont erősen kihangsúlyozza a ti hangot, míg а с változat ezzel az ütemmel simítja folyamatosan ereszkedővé a dallamvonalat. A belső sorokban megerősödik a pentaton jelleg (különösen а с változatban); a b dallam pedig dóros színezetűvé válik. A 3. sor utolsó üteme igen változatos lehet, csak a második hang, a kvint állandó benne: erre egyik dallam lentről, a másik kettő fentről érkezik, és innen a 4., 3. és 1. fokra egyaránt léphet. A változatok át is játszhatnak egymásba; ezt mutatja a p dallam utolsó sorának első üteme. Ugyanennek a változatnak az első sorából látszik, hogy az 1. ütem is lehet tiszta pentaton formula. A dallamok csoportosítását, rendszerezését, majd típusba sorolását nem lehet mechanikus elvek alapján elvégezni. A II. A. 14. dallam két változata közül pl. az a nagyterces, a b kisterces. A mechanikus hangnem szerinti rendezés ezért messze vinné őket egymástól, pedig nemcsak hogy egy dallam változatai, hanem egymásba olykor át is játszanak; annál is inkább, mivel a hangnemeltérés csak a szélső sorokra vonatkozik, a belső sorok lényegében azonosak. A keveredés úgy valósulhat meg, hogy az egyik változat első sorát és a másik változat utolsó sorát éneklik egy versszakban, vagy az egyikre jellemző 3. sorzárlatot éneklik a másik dallamhoz stb. Ezek a változatok tehát nem különülnek el egymástól határozottan: szemünk előtt élnek és alakulnak. Ez a dallam a II. A. 13.-hoz hasonlóan szintén erősen variábilis. A II. A. 15. dallam belső sorai a különböző változatokban pentatonos, dóros, ill. eolos fordulatokat tartalmaznak. II. A. 16—17. А А* В A 924
