Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)
Hintalan László: Mondókák, gyermekjátékok
ki az állítót: akinek a botja a legközelebb marad, az az első állító. A játékosok egymás után dobnak botjaikkal a felállított gedára. Ha nem találnak, kimehetnek és melléállhatnak. Ha a geda eldől, az állító gyorsan felállítja, és a botjaikat vivő játékosok közül megpróbál valakit megérinteni. Csak azt érintheti meg, aki botjához már hozzányúlt. Ha sikerül, az lesz az állító. 8—16 éves fiúk játéka [+ Kóka, Mende, Sülysáp (csülközés), T.-bicske, Űri, — Pánd, T.györgye, T.-ság, T.-szele, T.-szőlős, Újszilvás]. 169. Bigézés. Két végén kihegyezett kis fával játsszák, ez a bige. Bottal ráütnek, felpörgetik, majd továbbütik. Ketten vagy csapatban is játszható. Az első ütés után a másik játékos visszadobja a bigét az ütőhelyig. Ha eltalálja a lefektetett ütőbotot, cserélnek. Ha nem, a kezdő játékos háromszor üthet egymás után. Ha végig tudja csinálni hibátlanul, akkor nyert, és a vesztes a nyertest a hátán kell végigvigye az ütőhelytől a bigéig, ott azt szájával felvennie, és vissza is mennie most már játékostól, bigéstől az ütőhelyig [+ Pánd (peckezés), Sülysáp, T.-bicske, T.-györgye, T.-ság, T.-szele (peckezés), T.-szőlős (peckezés), Újszilvás, Úri, — Kóka, Mende]. Labdajátékok 170. Falhoz verő. Egyszerre csak egy gyerek játszik, a többi nézi. Különböző módokon a falhoz dobja a labdát, majd elkapja. (Két kézzel, egy kézzel, három ujjal, közben megpördülve, két karját egymás körül megforgatva, elkapás nélkül folyamatosan a falhoz ütögetve a labdát.) Addig játszik, míg el nem hibázza, akkor jön a másik (+ Farmos, Pánd, Sülysáp, T.-györgye, T.-ság, T.-szecső, T.-szele, T.-szőlős, Újszilvás, Úri). 171. Cicázás. Ide-oda dobálják a labdát. A cica a körben áll, és el kell fognia. Ha sikerül, cserél azzal, aki éppen akkor dobta a labdát (+ Sülysáp, T.szele, T.-szőlős, — T.-györgye, T.-ság). 172. Kapó. Két csapat játssza. Az egyikből előre áll egy játékos a többieknek háttal, és a feje fölött hátradobja a labdát. Mindenki igyekszik elkapni, és mindig az dobja, akinek sikerül, de a csapat minden tagja örül, ha az ő csapatából kapja el valaki, és a másik játékosai nem tudnak sorra kerülni (+ Pánd, Sülysáp, T.-szele, — T.-györgye, T.-szőlős). 173. Kiszorító. Két csapat játssza. Két vonalat húznak egymástól 20—30 m távolságra. A csapatok felváltva dobják egymás felé a labdát. Mindkét félnek mindig oda kell vissza vagy előre húzódnia, ahova az ellenfél által dobott labda leesik. Ezért minél hosszabbat igyekeznek dobni. Ha valamelyik csapat eléri a másik fél vonalát, nyert; kiszorította az ellenfelét. Ilyenkor kezdik elölről (+ Sülysáp, T.-györgye, T.-szele, — Úri). 174. Nemzetes. A labdát leteszik a földre. Minden gyereknek adnak egyegy országnevet. A labda mellé állnak, és a szólító elkiáltja az egyiket: akkor az fölkapja a labdát, és a szétszaladó játékosok közül megpróbál megdobni valakit. Akit eltalál, az kap egy rossz pontot; három találat után kiesik. Az nyer, aki utoljára marad [+ Pánd, Sülysáp (labdaméta), Tszm, — T.-györgye, T.szele, T.-szőlős, Újszilvás, Úri]. 175. Püfölőcske. Mindenki mindenki ellen játszik. Aki fölkapja a labdát, máris megdob valakit. Más kapja föl, és dob, minél erősebben. Így folytatódik, míg meg nem unják (+ Pánd, — Sülysáp). 176. Sinterezés. Több változatban előforduló kidobós játékfajta. Két vonalat húznak 20—30 m-re egymástól. Játszhatja két gyerek, egy és egy csapat, 895
