Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Hintalan László: Mondókák, gyermekjátékok

HINTALAN LÁSZLÓ (Művelődési Központ, Gödöllő): MONDÓKÁK, GYERMEKJÁTÉKOK BEVEZETÉS A Tápió mente falvainak játékairól, játékéletéről mind a mai napig keveset tudunk. A megjelent néprajzi könyvekben és a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárának gyűjteményében együttesen is csak mintegy 40 kottakép és játékleírás található. E terület pontosabb megismerése érdekében az első teendő tehát az volt, hogy nagy vonalakban tájékozódjunk a vidék játékgazdagságáról, megtudjuk, hogy egyáltalán érdemes-e részletesebb kutatást folytatni, és ha igen, mely falvakban. A tájékozódó gyűjtések alapján kimondható: a Tápió mente játékanyaga még nem is olyan régen nagyon gazdag volt, az adatközlők emlékezetéből módszeres kérdezéssel a játékok százai idézhetők fel viszonylag rövid idő alatt. A közölt 210 játék ezt a gazdagságot kívánja érzékeltetni; a részletes játékleírásoktól, dallamközlésektől most el kellett tekintenünk, kivéve a kiemelkedően szép változatokat. A következő feladat egy kiválasztott falu teljes játékanyagának összegyűjtése és játékmonográfia készítése lehetne, melynek birtokában már könnyebben kaphatnánk teljes képet a Tápió mente játékairól, játékéletéről. A GYŰJTÉS A következő helységekből közlök adatokat: Farmos, Kóka, Mende, Nagykáta (Koncz Zsuzsa gyűjtése), Pánd, Sülysáp, Szentmártonkáta (Szmk), Tápióbicske, Tápiógyörgye, Tápióság, Tápiószecső, Tápiószele, Tápiószentmárton (Tszm), Tápiószőlős, Üjszász (MNT L), Újszilvás, Úri. ADATKÖZLÖK A fiatalok szórakozási formái nagyjából 1945—50 körül változtak meg lényegesen. Éppen ezért csak olyanokat kérdeztem, akik még ez előtt voltak gyerekek: a mai 38—40 éveseket és az ennél idősebbeket. (Ök még szüleiktől, játszótársaiktól tanulták a népi játékokat, nem iskolában, szakkörben; s mi több, saját szórakozásukra játszották is.) Ez azt jelenti, hogy az itt felsorolt 875