Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Korkes Zsuzsanna: Népi gyógyítás a Tápió mentén

rás, vágás, esetleg fertőzés következménye, sokszor azonban valamilyen külső erő beavatkozásának gondolták; lehetett az Isten büntetése, vagy boszorkányok rontása. A gyógyítás módja mindenképpen a tünetek észlelése után aktualizálódott és befolyással lehetett annak mibenlétére. Nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy a hiedelem jellegű tüneteket inkább hiedelem jellegű gyógymód követte, mint racionális és fordítva.

2 így tehát megkülönböztethetjük a racionális magyarázatokon nyugvó, a gyakorlati tapasztalat által megerősített tudást, másrészt a mágikus, babonás elemeket tartalmazó irracionális gyógymódot. Sok esetben azonban nem lehetett éles határvonalat húzni e kettő között, mert az irracionális eljárásoknak is lehetett reális alapjuk, csak a hozzáfűződő cselekvés, vagy elem tette babonává. így pl. a pokolhólyagba cérnát húztak, amely mellett a genny eltávozhatott. Ez tehát egy reális megfigyelésen alapult. Ami azonban irracionálissá tette az az, hogy a cérnának — éppen a pokolhólyag lilás-vöröses színe miatt — pirosnak kellett lennie. Ugyanúgy a racionális módokhoz is kapcsolódhattak mágikus elemek. így pl. egyes helyeken csak a Pünkösdkor szedett és a szentképekhez tűzött bodzavirágot tartották hatásosnak köhögéscsillapításra, vagy az Űrnapján szentelt liliomot szemgyógyításra. Egyes növényeknek pedig csak akkor volt hatásuk, ha azt napfelkelte előtt és több helyről szedték össze. IRRACIONÁLIS GYÓGYITASMÓD Az irracionális gyógymódokon belül többféle típus is elkülöníthető, azonban mindegyike visszavezethető az analógiára. A hasonlót a hasonlóval elv alkalmazása egy olyan ősi tudati forma fennmaradását bizonyítja, amely a különböző hatások ellenére is évszázadokon át megőrződött. Pl. a színanalógia érvényesült bizonyos betegségek gyógyításánál. Egyfajta absztrahálóképesség tanúbizonysága a színeknek szimbolikus jelentéssel történő felruházása. A pirosnak, amely a vér, illetve az élet színe, rontáselhárító, gonosztávoltartó erőt tulajdonítottak. Ezért kötöttek piros szalagot, vagy piros gyöngyöt a kisgyerek karjára (Ság, Pánd). Ugyancsak a hasonlóság figyelhető meg a sárgaság gyógyításánál is. Ságon és Györgyén sárga szalagot kötöttek a beteg karjára, Sápon és Pándon aranygyűrűt, vagy aranyláncot raktak rá. Kókán sárgarépát kötöttek a gyerek hóna alá, abban a hiszemben, hogy mikorra az elfonnyad, a gyerek is meggyógyul. A fehérfolyásban szenvedő nőnek fehér rózsa levelét kellett fehér borban (Ság), vagy fehér szegfűt vízben megfőznie (Kóka). Sülyben pedig a here fehér virágát szedték össze napfelkelte előtt és annak főzetét itták. A Szent Antal tüzére (orbánc) — amelyet a bőr pirosas elszíneződéséről lehetett felismerni — piros kendőt kötöttek, amelyre előtte krétát kapartak (általánosan ismert). Sülyben piros kukoricaszemeket szórtak parázsra és azzal füstölték meg a beteget. Ugyancsak az analógia érvényesült akkor, amikor a veszett kutya harapását annak a kutyának a szőrivel gyógyították, amelyik az illetőt megharapta. 358