Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Kurucz Enikő: Alakoskodók a Tápió mentén

A pandúr-, ill. koldusjátékra is több adatot találtam. Mindkét megnevezés ugyanazt a játékot jelöli. Egyik legény rongyos ruhákba, koldusnak öltözött. A másik papírból csákót tett a fejére, ő lett a pandúr. Oldalára fakardot kötött és futás közben ezzel hadonászott, hogy leszúrja a koldust. Természetesen nem mindig őt találta el. Mindkettő arca és keze be volt kormozva, így szaladgálás közben jól össze tudták kenni a többieket. A játékot több faluban is ismerték és játszották, de csak szüreti felvonulásokon. A menetben nem volt állandó helyük, lévén, hogy egymást kergették. A koldus sok esetben menekülés közben még kéregetett is, igyekezett minél több pénzt összeszedni. Amikor a pandúrnak sikerült elfognia a koldust, jól elverte a többi felvonuló nagy mulatságára. Nem egy esetben, ha valaki segíteni akart a kézre kerítésben, őt meg a koldus ver Le. Így időnként egész nagy kavarodás lett a játékból. A részeg ember és felesége című jelenetnek több változatát ismerik. Legegyszerűbb változata szinte minden falu szüreti felvonulásán megtalálható volt. Ugyanezt a játékot több helyen cigányasszony és cigányember verekedése címen ismerik. Főként a háború előtti években játszották, utána már hosszú ideig felvonulás sem volt. Most újraszervezik a felvonulásokat, de ez a játék itt még nem tűnt fel újra. A játék mindkét szereplője legény volt, akik rongyos ruhát vettek magukra. Egyik férfinak, a másik nőnek öltözött. Gyakran várandós asszonynak, hogy a hatást még fokozza. A férfi részegnek tettette magát, amit igen gyakran nem is igen kellett megjátszania. Igyekezett a lányok szoknyája alá nyúlni. A „felesége" kergette, meg akarta verni, de sohasem őt találta el. A játéknak egy másik változatát disznótorban adták elő. A jelmez az előbbiekhez teljesen hasonló volt, de a játék közben nem futkostak olyan sokat. Gyakran erotikus táncot adtak elő, félre nem érthető mozdulatokkal. Ugyanezzel a játékkal nagyon ritkán találkozhattunk lakodalom alkalmából. Ennek egy újabb változata, amikor a játékot és az erotikus táncot phalloszmutatással kötik egybe (1., 2., 3. kép). E játék menete valamivel szervezettebb, bonyolultabb, mint az előbbiekben leírt változata. Szereplőinek száma változatlan, csak ketten adták elő és nem csatlakozott hozzájuk kísérő. Az előadásnak egy, az 1950-es években ismert változatában mindkét szereplő férfi volt. Szentmártonkátán és Nagykátán egyformán adták elő. A mai, újra felelevenített játéknak egyik szereplője férfi, a másik nő. Szereplés közben a nemek felcserélődtek, ezzel is fokozva a komikus hatást. Amikor két férfi a játék szereplője, ócska ruhákat öltöttek magukra. Egyik férfinak, a másik nőnek öltözött. A nőnek öltözöttet annyira kitömték, hogy terhes asszonynak látszódjék. A férfinak öltöző derekára zsineggel két krumpli közé sárgarépát kötöttek, mely a phalloszt imitálta. A lakodalomba a vacsora ideje alatt bármikor érkezhettek. A régebbi időben a vacsorára meg nem hívott távolabbi barátok mentek ilyen maskarába öltözve, hogy jókívánságaikat kifejezzék. Mai változatában a résztvevők közül öltöztek be ketten. A játékokat csak az ételek elfogyasztása után adhatták elő, ezért illendőbb 850