Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

NAGYSZOMBAT A nagyböjt utolsó napja. Az esti mise keretében tartják meg a katolikus falvakban a feltámadási szertartást és körmenetet. A nagyszombati ünnepi szentmisekor szólalnak meg ismét a harangok. Tápióságon ezt meghallva, az otthon tartózkodók körülszaladják a házat, hogy ezáltal a férgeket a háztól elűzzék és távol tartsák. Kókán a gazdaasszony az első harangszókor seprűt vesz kezébe, körülsepri a házat, hogy a bolhák és a békák elmenjenek. Szentmártonkátán a református gyerekek is körülsöpörték a házat, ha a katolikus templomban megszólalt a harang. Söprés közben ezt mondogatták : Kígyó, béka, száradj el a háztól! A szokás Szentmártonkátán a második világháború után elmaradt. Nagyszombat a húsvéti előkészületeknek, sütés-főzésnek is utolsó alkalma. HŰSVÉT Krisztus feltámadásának emlékünnepe, az egyik legnagyobb egyházi ünnep minden felekezetnél. Katolikusoknál az évente legalább egyszer elvárt szentgyónás és szentáldozás időpontja. Reformátusoknál és evangélikusoknál is az egyik úrvacsorázási alkalom. Ünnep első napján a naponta kijáró csürhe sem hajt ki Pándon. Néhány vallásosabb katolikus családban egykor pedig nem is főztek ünnep első napján. Kókán és Tápióságon húsvét vasárnapjának hajnalán gyakorolták egykor a Jézuskeresés szokását. Ennek magyarázatául a bibliai történetet hozzák fel, amikor húsvét hajnalán a kenetet vivő asszonyok megérkeznek Jézus sírjához, de már nem találják ott, hiszen feltámadt. Kókán a templom mellett gyülekeztek húsvét reggelére virradóra és onnan imádkozva vonultak ki a temetőbe, a Kálváriához. Útközben nagyböjti énekeket énekeltek, elimádkozták a fájdalmas olvasót. Visszafelé pedig a Szentháromság olvasóját énekelték és az alábbi éneket: Ünnep van ma a földön és égen, föltámadt az Űr nagy dicsőségben, nincs keresztény, ki így ne köszönne, dicsértessék az Úr Jézus neve! Templom előtt, hol megannyi dús jár, meggörnyedve az öreg koldus áll, de oly vidám az ő köszönete, dicsértessék az Űr Jézus neve! (Lásd 25. kottamelléklet!) A kókai idősek visszaemlékezése szerint ez az ájtatosság századunk elején került be a faluba, s már a második világháború előtti években megszűnt. Tápióságon pedig már csak emlékezetből tudnak a Jézuskeresésről. Azt mondják, hogy húsvéthajnalban a felnőttek, asszonyok és férfiak hajadon fővel járták a temetőt: keresték Jézust. Egyes Tápió menti katolikus településeken húsvét vasárnap reggel ételt szenteltettek. Tápiósülyben sonkát, tojást, kocsonyát és kalácsot vittek el a 784