Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

márciusi hó trágyázza a földet, míg a márciusi eső nem jó. Ugyancsak Szentmártonkátán a márciusi hó vizet összegyűjtötték és szemvíznek használták. Márciusban pedig már tyúkot ültetnek. VIRÁGVASÁRNAP A húsvét előtti vasárnap neve. A katolikus templomokban ekkor végzik a virágvasárnapi passiót, amelyről az ünnepi szertartás emlékezetes marad. Jézus jeruzsálemi bevonulása emlékére pedig ezen a napon barkát szentelnek. A szentelt barka az egyik legfontosabb szentelmény, amely a néphagyományokban jelentős szerepet kapott. Kókán ki-ki elvitt néhány szál barkát a templomba. A szentelés után hazavitte. Ha szentelt barka van a háznál, akkor nem csap bele a villám a házba. Kókán a barkát bevihettek a lakásba is, kivéve akkor, amikor csirkét keltettek, mert akkor nem kel ki a csirke. A hazavitt barkát Tápioszentmártonban az ereszbe a cserép vagy a nád közé dugták, szintén villámcsapás ellen. A barka vágása és szétosztása a harangozó feladata volt Tápioszentmártonban. Tápióságon is a harangozó vágja a barkát kint a réten a bokrokról. Kb. 300 szálat vág, amit egy asztalra helyez a templomban a szentelés idejére. A szentelés végén a ministránsok szétosztják annak, aki nem vitt magával. A barkát innen is hazavitték, de házba bevitelüket szigorúan tiltották: Be ne vigyétek a házba, mert nem lesz fias a tyúk alatt a tojás! Inkább az eresz alá, régebben a zsúptetőbe szúrták villámcsapás ellen. A kikelő csirkét féltették Úriban is a házba bevitt barkától. Tápióságon virágvasárnap az asszonyoknak világosabb színű, virágos mintás ruhát és cifra kendőt hordtak. A ruhaviselet az ünnep nevével áll kapcsolatban. A virágvasárnap ünnep a reformátusok számára is, akkori istentiszteleteiken megemlékeznek Jézus jeruzsálemi bevonulásáról. De csupán templomi ünnep. NAGYCSÜTÖRTÖK Több katolikus faluban ekkor volt este keresztjárás, a Jézuskeresés. Tápióságon este a templomnál gyülekeztek. Onnan indulva járták végig a falut. (Még fáradtak se voltunk, pedig meszeltünk, dolgoztunk, mondják.) A kereszteknél, temetőnél imádkoztak, énekeltek. Énekeik közül néhányat rögzítettünk : Jertek ájtatos hívek az Olajfák hegyére, fájdalommal gondoljunk Jézus szenvedésére. Ott találjuk, imádhatjuk, sirathatjuk, kínjait fájlalhatjuk. (Lásd 22. kottamelléklet!) Amikor visszaértek a templomhoz, akkor elénekelték a következő éneket: 779