Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

kezdetű éneket mondták, de ez nyilvánvalóan a köszöntő gyerekek életkorával volt magyarázható, nem tudtak újabb verset megtanulni. Más gyerekek a következő rigmussal járták a házakat: Én kicsike vagyok, a fogaim nagyok, rétest ha kaphatok, nagyokat harapok! Ezt a közvetlenebb hangú versikét ismerősök, rokonok körében lehetett inkább elmondani. Itt jegyezzük meg, hogy Kókán és Tápiószentmártonban a karácsony és újév közti időt két karácsony közének is nevezik. Üjévnek ebben az összefüggésben hallható a kiskarácsony neve. VÍZKERESZT (JANUÁR 6.) A katolikus liturgiában ezen a napon szentelik a vizet. Dézsába vagy újabban üstbe (Üri) öntenek vizet, amit a pap megszentel. A dézsa egy széken van a templomajtó mögött Űriban, s a szentelési szertartás után vagy az év folyamán, amikor szükség van rá, innen bárki meríthet és vihet haza. Innen öntenek a szenteltvíztartóba is. A legtöbb helyen hoznak is haza egy üveggel. Katolikus családoknál sok helyen találunk még ma is a szobaajtó mellett szenteltvíztartót, ezeket is ebből töltik meg. A vallásosabb asszonyok reggel, este ebből keresztet vetnek. Menden hangsúlyozzák, hogy a szenteltvíz nem közönséges víz, hanem jó sós. A templomból hazahozott vízzel minden helyiség négy sarkát megszentelik. Sokan elhívják ekkor a papot is házat szentelni, aki az ajtókra krétával felírja Gáspár, Menyhért és Boldizsár, a három királyok nevének kezdőbetűjét és az évszámot. A templomból hazahozott szenteltvízzel Tápióságon is megszentelik a ház négy sarkát, az ördög tűnjön el a háztól. A szenteltvizet használják katolikus helyeken halottnál is. Tápióságon, mint több más településen is, csak az új házat szokták pappal megszenteltetni. Olyankor ünnepi ebédet is adnak, vendégeket hívnak. Tápiószentmártonban a szenteltvizet betegség ellen is alkalmazzák. Úriban a legtöbb család vízkeresztkor a pappal megszentelteti házát. A templomból hazavitt szenteltvízből pedig tettek az istállóba is, s azt is megszentelték. Megszentelték a jószágokat is, hogy meg ne rontsa valaki. Tápiószentmártonban ekkor tartották a vízkereszti bálát, amely az év legnagyobb bálja volt. Menden ekkor volt nős emberek bálja. A nap azonban elsősorban a három királyok szokásáról volt nevezetes. Három királynak beöltözött gyerekek majdnem mindegyik településen jártak. Egyedül Tápiósülyben nem emlékeztek rá a megkérdezett emberek. Ugyanakkor a háromkirály jár ás kapcsolódhatott a karácsonyi betlehemezéshez, s megtaláljuk önálló szokásként január 6-án is. Legtöbb helyen még a második világháború előtt elmaradt. Üriban vízkereszt napján jártak. A visszaemlékezések szerint kétféle jelmezt ölthettek: viseltek szűrt, subát, fejükön kifordított sapkát, vagy pedig fehér hosszú ingben, s ragyogós papírból kivágott koronában jártak. Valószínűleg subás jelmezük a betlehemes játék pásztorainak hatását mutatja. Csillagot vittek magukkal, ami kirúgható volt. Énekükért élelmet: kalácsot, szalonnát kaptak. Nagyfiúk, legények voltak. Volt olyan csoport is, hogy a néger 768