Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

Ezt a választ Kókán a pásztor mondja karácsonykor, míg Tápióságon aprószentek napján a szülők és a gyerekek. Itt azért vesszőznek, hogy a gyerekek ne legyenek himlősek. A kérdésre pedig azt kellett válaszolni, hogy kilencvenkilencen. Nem találtuk meg az aprószentek napi hagyomány nyomát, még a karácsonyi pásztorok vesszőjével kapcsolatban sem Pándon és Tápiószentmártonban. Ugyanakkor Menden pedig egy újabb szokásra bukkantunk, a gyerekek aprószentek napi templomi megáldására. Ennek mindössze néhány évtizedes múltja van a községben, az idősek gyerekkorukból nem ismerik, nem emlékeznek erre a szertartásra. A szokás további részleteit itt nem ismertetjük, megtaláljuk a pásztorok karácsonyi köszöntésének bemutatásánál. SZILVESZTER ÉS ŰJÉV NAPJA (DECEMBER 31., JANUÁR 1.) Ennek a két napnak a hagyományai szorosan összekapcsolódnak. Szilveszter az év utolsó napja. Egyházi ünnepként jelentőségét az adja, hogy ekkor tartották a katolikusok az év végi hálaadásokat, s istentisztelet volt a pándi református templomban is. Ennek lejegyeztem óévtemetés nevét is Pándon. Ezen fekete ruhában jelentek meg az asszonyok, eltemették az esztendőt. Az év utolsó mulatságait, báláit ekkor tartották Tápiósápon, Tápiósülyben, Tápióságon, Menden és Pándon. Két napon keresztül is mulattak ekkor, gyakran a bálban köszöntötték az új évet. E bálák, összejövetelek színhelye több helyen a fonó is lehetett. Ezeken a helyeken kerülhetett sor a jósló cselekményekre is. Kókán pl. azt mondják, hogy a Luca-napkor megírt cédulákat szilveszterkor tették bele a gombócokba, s így főzték ki. Ennek változatát korábban már megismertük. Szilveszter napjának sajátos étrendjét őrizte meg a tápiószentmártoni hagyomány. Azt mondják, hogy szilveszterkor mindig kocsonya volt és újévi tőtöttkáposzta, újévi rétes. Sokfelé újabban sült malacot készítenek. Tőtöttkáposzta volt az étel szilveszter estéjén, mellette rétes és túrós kalács. Csináltak még szilveszterre és újévre kelettkalácsot, kopasz buktát vagy lekvárosán, esetleg túróval. Ezeknek az ételeknek jó része már az ünnepre, azaz az év első napjára készült. Pándon pl. újévre tyúkot vágtak, ha karácsonyra nem vágtak disznót. Volt újévkor húsleves, kolbász, hurka és töltött káposzta. Rétesből többfélét csináltak: túrósat, káposztásat, almásat és szőlőset. Rétest azért kellett sütni, magyarázza a tápiósági hagyomány, hogy „nyújtsuk a gazdaságot". Kukoricát, babot és lencsét főztek, mert az hozta a szerencsét. Ugyanakkor tyúkot nem vágtak, mert az újév napján elviszi a szerencsét. Újév, mint az év első napja, alkalmas az egész esztendőre hatni, az egész esztendőre előre mutatni. Ezért is szabályozza a hagyomány az ünnepi étrendet is, amint láttuk. De ekkor jósoltak az állatszaporulat nemére is. Tápióságon mondják, ha férfi jön a házhoz újév napján először, akkor bikaborjú, ha asszony, akkor meg üszőborjú várható. A férfi látogató ugyanakkor egész évre szerencsét jósol. Ha pedig asszony jön, akkor azt mondják, hogy „sok tányér törik akkor". Sokszor el is hangzott a figyelmeztetés: Zárd be a kaput, asszony jön! Ez a szokás mindegyik településen élt. Sápon még azt is mondják, hogy éppen ezért a férfi ment ki újév reggelén a kaput is kinyitni, hogy elsőnek ő kívánjon szerencsét. Az asszony látogatása itt is szerencsétlenséget jelez abban az évben. 766