Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

ettek. Kalács és mákosbejgli (Pánd) egészítette ki az ünnepi étrendet, hiszen „kalács minden ünnepre sült", mondják Úriban. Pándon karácsony első napján a kanászoknak adtak ajándékot. Más pásztor ilyenkor nem kapott. A gazdaasszony egy kis csomagot készített össze, benne sütemény, hurka, bor volt. Esetenként a szerelmi jóslások is karácsony első napjára tolódhattak. Tápióságon mondták, hogy karácsony első napján a lányoknak sepregetni kellett, majd pedig a szemetet kivitték az utcára. Amilyen nevű férfit megláttak eközben, olyan nevű lesz majd a férjük, vélték. Ugyanakkor Tápióságon mások azt. is mondják, hogy karácsonykor nem jó hamar kivinni a szemetet, „mert hamar kivisszük a gazdát", azaz hamar meghal a gazda. ISTVÁN ÉS JÁNOS NAPJA (DECEMBER 26—27.) Karácsony második napja hasonlóan ünnep volt még, s az ma is. A század első évtizedeiben több helyen karácsonyt háromnapos ünnepként tartották meg, így ünnep volt még december 27. is, János-nap. Karácsony másodés harmadnapján már főztek. Az ünnepi miserendnek megfelelően templomba is elmentek. E két nap jelentőségét a szokásrendben azonban a névnapok, a névnapi köszöntések adták meg. István- és János-köszöntéssel majdnem mindegyik településen találkoztunk. Napjainkra ugyan csak családon belüli jelentőségű esemény, korábban azonban csatlakozott a karácsonyi ünnepi köszöntéshez, így karácsony mindhárom napjára jutott egy-egy köszöntő. István és János köszöntését együtt mutatjuk be, hiszen teljesen egyformán zajlott mind a kettő, egyforma, ill. azonos volt a köszöntő szöveg és ének is, csupán a neveket változtatták meg. Tápiószentmártonban a családi ünneplésen kívül gyerekek verődtek csoportba és sorra járták a rokonokat, ismerősöket, idegeneket is. Megálltak az ablak alatt és énekelni kezdték köszöntőjüket: Zendülj föl Szent István hangos énekszóval, indítsd citerádat gyönyörű versekkel. Ha mint ez ünnepre tisztelt jó kedvébe egész házinéppel éljen egészségbe! Jó estét! (Lásd 18. kottamelléklet!) Napjainkra ez a szokás elmaradt, legfeljebb családon belül az unokák köszöntik ezzel az énekkel nagyszüleiket. Ugyanígy zajlott a Jánosok megköszöntése is, csupán a szövegben említették Szent János nevét. Más névnapokat Tápiószentmártonban nem köszöntöttek így. Istvánok és Jánosok köszöntésére emlékeznek Szentmártonkátán is. Akiknek volt ilyen nevű rokonuk, azok ellakták az ünnepet, mondják. De voltak gyerekek is, akik eljártak köszönteni, s köszöntésükért pár krajcárt kaptak. A visszaemlékezések szerint azonban főleg ismerősökhöz, rokonokhoz jártak el. 764