Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Örsi Julianna: A Tápió mente társadalomnéprajzáról

kére festve. A katolikus sírokat kereszttel jelölték, melynek végét faragással díszítették. A keresztet szív alakú kovácsoltvas szög fogta össze. A fakereszteket is színesre festették. A sírj elek leggyakrabban a halott nevét, máskor csak monogramját tartalmazzák (8. kép). A kisgyerekek hantját vékony lécből szegeit keresztek jelölték (9. kép). A vagyonosabb gyermeksírok kőkeresztjei is kisebb méretűek a felnőtt halottakénál. A falu társadalma elítélte az öngyilkosokat. így a temetőben is megkülönböztetett helyre kerültek. Nagykátán a temető szélére, Tápiósápon, Tápiószecsőn a temető árkába temették őket. Kókán a Bere-kút környékén voltak az öngyilkosok sírjai. A templom még az a hely, ahol az egész falu népe rendszeresen összegyűlt. A templomi ülésrend így tükrözte, mely elv érvényesülése volt a legerősebb a faluközösségben. A vizsgált települések többségében nemenkénti és korcsoportonként! ülésrend rekonstruálható (Tápiószecső, Űri, Tápiószentmárton, Tápióság). Nagykátán, Kókán, Pándon említenek családi széket. Nagykátán csak a jobb módúak csináltattak családi széket. „Donátéknak, Csutoráséknak volt külön padja a templomban oldalt." ,,Az én nénikémnek, édesanyám testvérének is voltszék je. Négyen fértek bele. Ök csináltatták." A város elöljárósága az első padsorban ült. Az uraság számára külön pad volt Tápiószentmártonban, Nagykátán. A családi padok emléke legelevenebben Pándon él. „Az uram Bárány Pál volt. Mikor idekerültem, odavezettek a Bárány-padba, az asztallal szemben oldalt. Az uram nagybátyjának a felesége vezetett oda. Csak nők ültek ott: az 4. kép. Pándi fejfák. 661