Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól

ségben is volt birtokuk. A névadó Sáp birtok egy részét 1279-ben zálogba adták, 1283-ban pedig örökösen eladták a margitszigeti apácáknak. Az eladott rész ismeretlen időpontban visszakerülhetett a család birtokába, mert a XIV. századtól nincs adatunk más birtokosra, csak a Sápi család tagjait emlegetik az oklevelek különböző peres ügyekben. A XVI. század elején Bylley Antalnak is volt birtokrésze Sápon. A család utolsó ismert tagja Sápy Gáspár szintén egri lovaskatona volt.

14 (A leszármazást lásd a 7. számú mellékletben.) 4. sz. térkép: A költözés iránya a XVI. század közepén a török adóösszeírások alapján. A biliéi nemesek földjét először 1306-ban említik. Ettől kezdve a család (illetve családok) viszonylag gyakran előfordulnak az oklevelekben, részben szerteágazó rokoni kapcsolataik és ezzel kapcsolatos birtokügyeik, részben élénk közéleti szereplésük miatt. A XIV. század második évtizedében már számos környékbeli családdal rokonságban álltak, Gyomron is volt birtokrészük. 1351-ben a család egyik ágának kihalása miatt birtokrészét a Gombai család kapja. 1355-ben viszont Péceli Péter birtokaiból örökösödtek rokonság révén. 1428-ban Biliéi Miklós fia János birtokát, Bille negyedrészét Szunyoghi Demeter fiainak zálogosította el. Ettől kezdve ez a család is használta a Biliéi nevet. Az eredeti Biliéi család 1568 táján kihalt, míg a Szunyoghi család még a XVI. szjázad végén is bírta az ekkor már puszta községet.

15 (A leszármazási táblát lásd a 8. sz. mellékletben.) A Tápió folyásának DK-i alföldiesebb jellegű részén a nagyobb birtoktömbök voltak túlsúlyban, de ezek közé ékelődve megmaradt néhány kisebb kisnemesi birtok is. Közülük legrégebben Sőreget ismerjük. A Sőregi családból az első ismert személy Ymarad poroszló 1219-ben nagyváradi tüzesvaspróbára kísérte a peres feleket. 1234-ben ugyancsak ő tanúskodik egy Szolnok megyei birtokügy kapcsán. Majd száz évvel később a család következő ismert nőtagja, házassága révén Ecseren birtokos. A XVI. század elején az Inárcsi és Szunyoghi 78