Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól

3. sz. térkép: XIV—

XV. századi birtokviszonyok a Tápió vidékén. folyó nevével pontosították, különítették el a másik közeli Szentmártontól ezt a települést. Erre utal az is, hogy a középkor folyamán, de még a XVII. században is a többi falu nevében nem fordul elő a folyónév (még a másutt is gyakori Ság, Süly névvel kapcsolatban sem), míg a Káthay birtokot már a XV. század végi első említésekor is a folyó nevével együtt jegyezték fel.

8 A nemzetségből a XIV. század elején kivált másik ág Szentmártonkáta birtokot kapta a birtoktömbből. Ennek az ágnak első ismert tagjai Szuny ogh András és Gugh fia Gugh (1331). (A leszármazási táblát lásd a 4. sz. melléklet74 Kubinyi család birtokában volt. A Blaskovich család levéltárában, sajnos csak regesztában fennmaradt oklevél szerint 1507 előtt Csekekátai Dániel fia János birtoka volt. A község neve is további közvetett érv amellett, hogy az ősi birtoktömbbe tartozhatott. A Kata birtokon kialakult falvakat kettő (a személynévi eredetű Cseke és az ismeretlen eredetű Egres) kivételével szentekről nevezték el. A Tápió vidékén ilyen jellegű névadással nem is találkozunk másutt (kivéve az esetleg Szent Györgyről elnevezett Tápiógyörgyét). A XIII. századi, feltehetőleg osztatlan nemzetségi birtokból már a XIV. század elején elkülönült ágnak a birtoka és névadója lett Szentmártonkáta. A nemzetségből kiszakadt ág ragaszkodhatott ahhoz, hogy az előkelő származást és a rokonságot a birtoka nevében is jelezze. A birtokon létesült másik falu, amelynek feltehetőleg szintén Szent Márton tiszteletére szentelt egyháza volt, nem viselhette ugyanazt a nevet, mert így a birtokjogviták forrásává is válhatott volna. De nem is volt szükséges a nemzetségi hovatartozást a birtok nevével is jelezni, mert a szomszédos többi falu ezt már megtette. így a község melletti