Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Nagy Varga Vera: Adalékok a népi faldíszítéshez a Tápió vidékéről

fest. Nála hagyományos színezésű az ajtók, ablakok fáinak firnajszos festése is. A három szoba közül az elsőben megvan a kivetett ágy. A Csokonai utcában Kispál Istvánné (80 esztendős) asszony hagyományosan berendezett szobájában a festés hengerrel készült, de furmával tette fel Annus néni a kiskoszorút az ablakok belső falára. 20 Ez a minta jóval később, 1965-ben készült, de ehhez hasonló volt az 1920—30-ban divatos rózsacsokor is az árnyékos alapon. Meggyes Gábor Arany János utcai — épült 1863-ban — lakóházában a tisztaszobában az 1940-es években készült festés: csillagkékkel festett árnyékos mintán szórt csokrok vannak. Hasonló jellegű az 1. sz. képen látható festés is. 21 A Táncsics utca végén a Felső Temető sarkán áll az ún. Százlibás elhagyott háza. Az 1960-as években festett gangon van erdős minta. Színezése: Barna-kék-fehér. 22 Vö. Hoppal M., 1967. 3. — A verandára is többes mintát tettek, például tájképek voltak: pl. szélmalmos, szántó-vető, magyaros gulyát őrző pásztor. 23 Ragadvanynevüket nem a festés miatt kapták. „A Gyanta nevet az apjuk kapta, aki benne vót a falusi zenekarba és ez volt a kedvenc mondása: Várjatok mán, gyantázzunk egy kicsit!" — Meggyes Pálné (sz. 1913) közlése. 24 Mikhel Jánosné Trencsényi Borbála (sz. 1898) közlése. 25 Az 1930-as években a fővárosban a Rottenbiller utcából szerezte be a furmákat. 1945 után pedig Molnár Imre festőszerszám-készítőtől (Budapest), Wesselényi u. 78. 26 K. Csüléry K., 1983. 356. 27 K. Csüléry K., 1983. 369. 28 K. Csüléry K., 1983. 360.