Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Nagy Varga Vera: Adalékok a népi faldíszítéshez a Tápió vidékéről

tették és bordóval cirmozták. A fenyőerdős mintát a gangra tették.

21 Az 1940-es években többféle minta lett divatos: villás farkú fecskemadarakat festettek a falra, amit úgy neveztek: aranymadarak. Néhányan a gangra tájképet festettek; kútágast vályúval vagy fákat.

22 A festéshez használt porfestéket a györgyei László-féle vegyeskereskedésben vették. Tápiógyörgyén 20—30 évvel ezelőtt az idősebb asszonyok még pingálásnak nevezték a festést. Biblikás Margit a század elején, Gyanta Csőre (Veber Gyuláné Józsa Erzsébet) az 1910-es évektől híres festőasszony volt a faluban. Gyanta Marcsa — Józsa Mária — mintegy 10 évvel később lépett idősebb testvére nyomdokaiba.

23 Veber Gyula — Gyanta Csőre férje — asztalosmester volt, aki furmát készített a györgyeiek számára. Ladányi Jánosné Józsa Mária 1890ben született és 92 éves korában (1982) halt meg. Az I. világháborúban elveszítette a férjét és két gyerekkel maradt özvegyen. Sokféle munkával próbálkozott a fővárosban: segédmunkás volt a cementgyárban, gumigyárban és takarított az egyik minisztériumban is. Györgyén az 1920-as évektől tudott munkához jutni. Az Újtelepen egymás után épültek a házak és ő néhány özvegyasszonnyal összeállt és tapasztást vállaltak. Egyik háztól hívták a másikba, festeni is ezekben a házakban kezdett. A festőasszonynak fizetség járt a munkájáért. „Vagy ha juhar kellett neki, akkor abba kifestett."

24 13. sz. kép: „Falfestőminta a CKM néprajzi gyűjteményében' ltsz.: 66.4.6. Méretei: h = 24 cm, sz ass 23 cm, készítette: ifj. Csorba Lászlóné Cegléden 1965-ben. (Apáti Tóth Sándor felvétele) CKMF 20 879 646