Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Nagy Varga Vera: Adalékok a népi faldíszítéshez a Tápió vidékéről

NAGY VARGA VERA (Kossuth Múzeum, Cegléd): ADATOK A NÉPI FALDÍSZÍTÉSHEZ A TÁPIÓ VIDÉKÉRŐL 1. Néprajzkutatók kevés figyelmet szenteltek a paraszti falfestésnek. A népi falfestés technikáira elsősorban a népművészeti alkotásokkal korán feltűnő vidékeken figyeltek fel. A kalocsai pingáló asszonyok alkotásai ma már világszerte ismertek.

1 A Szabolcs-Szatmár megyei, ajaki pingáló asszonyok keze munkájára, a díszesen cifrázott pitvarokra Muraközi Ágota kutatásai derítettek fényt.

2 Ugyanő vette számba a népi falfestés kezdetleges eljárásaira vonatkozó elszórt korábbi adatokat. Megállapította, hogy a magyar nyelvterületen: ,,1. Pozsonytól északra a morva határ felé ismert volt. Nyitra megye nyugati és északi részén elsősorban a szlovák községekben, de Gömör—Kishont vármegyék területén az Ipoly alsó folyásánál a magyarság ház homlokzatai is színesek, díszesek. Nógrád megyében palócok által lakott területen a füstös konyha falát mintázták színesre. 2. A Nyitra-, Pozsony-, Hont-, Zólyom-, Nógrád-megyékből II. József korában a Bácskába, Szerémségbe telepített szlovákok házai kívülbelül cifrára festettek, eltérően a magyarok házaitól."

3 Véleménye szerint az Alföldön a művészi szintű falfestés a szlovák telepesek jelenlétéhez köthető. „Az alföldi magyarság körében szintén ismert volt a ház falának festése, különösen a füstjárta szabadkémény alját, s a pitvart díszítették kézi festéssel. A festésnek elsősorban gyakorlati célja volt, a füst, a korom eltüntetését, ellensúlyozását szolgálta, s a kalocsai szállások (Homokmégy) kivételével sehol sem emelkedett művészi szintre.'"' Kiss Lajos A boglyakemence és élete Hódmezővásárhelyen с tanulmányában többféle festési technikát ismertet: a kemencét díszíthették flóderozással, ronggyal márványozták vagy patronnal pingálták/' K. Csilléry Klára a parasztasszonyok által kivitelezett népi falfestésnek 5 jelentős központját határolta körül, hangsúlyozva, hogy a falfestés (pingálás) népi gyakorlata szórványosan vizsgált, összefüggéseiben és történetileg kevéssé ismert. A kialakulásuk sorrendjében bemutatott központok a következők: Kalocsa környéke; Dél-Tiszántúl szlovák és magyar falvai; Ajak, Szabolcs-Szatmár megyében; Szilágyság és végül Boldog, Pest megyében.

1

' A témához szorosan kapcsolódik Bihal Ella tanulmánya, a hódmezővásárhelyi parasztház földjének díszítményeiről.

7 2. Vidékünkről eléggé korai, bár szórványos adatok vannak a különböző faldíszítési technikák ismeretére. A ceglédi Kossuth Múzeum Fényképtárában őrzött, a XX. század elején készült felvétel egy parasztház tornácának festett falát örökítette meg. Imrényi Szabó Imre: Öreg udvarházak с könyvében közli a boldogi emberalakos festett kemence mellett a tápiósülyi, patronírozott fes637