Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
Nagy Varga Vera: Díszített famunkák a Tápi mentén a XVIII–XIX. században
ÖSSZEFOGLALÁS A Tápió vidékével szomszédos tájak és néprajzi csoportok, mezővárosok népművészetéről több tanulmányfeldolgozás látott napvilágot, melyek eredményeit a konkrét tárgyelemzések során hasznosítottuk. 0 ' 1 Nem jelent meg azonban monográfia sem a komáromi, sem a tiszafüredi bútorkészítő központokról. Szabó László a megye népművészetét bemutató katalógusában csak Jászjákóhalmát és Karcagot említi, mint bútorkészítő központokat, Tiszafüredről a népművészet több ágát is kiemelkedőnek tartja, de bútorokról nem szól. 95 A Tápió vidékének néhány települése (Szentmártonkáta, Nagykáta, Farmos, Tápiószele és Tápiógyörgye) elsősorban kereskedelmi kapcsolatban állott a jászsági településekkel, Szolnok és Cegléd mezővárosokkal. A Tápió mentén a legjelentősebb vásárok Kókán és Nagykátán voltak a XIX. században. Ugyanakkor a Tápió vidékének települései a fővárossal is szoros kapcsolatot tartottak. 96 A famunkákat áttekintve megállapíthatjuk, hogy a Tápió vidékének népművészete számos archaikus vonást őrzött meg, olyan díszítőelemek jellemzik (rozetta, tulipános virágornamentika), mint a régi stílusú népművészetet. Az újabb stílusok (pl. tiszafüredi bútor) termékei szórványosan jelentkeznek. A pásztorművészet alkotásai vidékünkön nem találhatók meg. A népművészet többi ágát is fel kell tárni, mert nemcsak a jászsági bőrruhák, hanem a csehországi festett üvegképek is megtalálhatók vidékünkön. A múlt századi kókai vásáron a cserepet utcányi területen árulták és a nagykátai vásárban is alig fértek a különböző portékát (elsősorban lábbelit, ruhaneműt, bútort) áruló mesterek. JEGYZETEK 1 Díszített famunkákról szóló összefoglalásunkkal ü. Kerékgyártó Adrienn népviseletről írott tanulmányának eredményeihez szeretnénk kapcsolódni. A viselet mellett a parasztházak berendezése is tükrözi az ízlést. A Tápió mente monografikus vizsgálatai elhúzódtak és így lehetővé vált, hogy a közben megnyílt Tápiógyörgyei Falumúzeum néprajzi kiállításának tapasztalatait is közreadjuk. 2 Megyék Népművészeti Kiállítása (katalógus) 1973. 11., 14. 3 í. Sándor I., Famunkák és fafaragások (katalógus) 23 p. (Szentendre, Népművészetek Háza). 4 Uő. 4. és 6. számú képen — a tokmány a CKM néprajzi gyűjteményében található. Lásd a kötetben Ikvai N. tanulmányának képmellékletében. 5 Kocsis Gy., 1979. 26. 6 Filep A., 1980/a, 265., Uő. 1980/b, 43—36. 7 Imrényi Szabó I., 1944. 129. 8 Pest m. műemlékei 1958. II. 185—6. A faragott ágasfa díszítményeinek rajzát közli. 9 Filep A., 1980/b, 562. 10 Az adat Ráduly Emil szíves közlése, melyet ezúton köszönök meg. 11 Galgóczy K., 1877. 380. 12 Az ács a díszítményt sablon segítségével rajzolta. Ez a magyarázata annak, hogy az egyébként szimmetrikus virágtövek egyik oldalon jobbra, másik oldalon balra indulnak. 13 K. Csilléry K., 1982. 291. 14 Uő. 1977. 677—82. — a XVIII—XIX. századi gömöri ládákra jellemző a karját ég felé emelő ember. 15 Nem tudjuk, hogy a tulajdonos vagy a készítő nevének kezdőbetűi, 632
