Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Nagy Varga Vera: Díszített famunkák a Tápi mentén a XVIII–XIX. században

19. ábra: Hódmezővásárhelyi láda (Tápiógyörgye) (Kocsis Gyula) san csúcsosodva a belső törzsbe megy át, mely mindvégig megmarad s ezáltal új jelleget ad. A belső törzs háromszor van megszakítva, a főtörzs tömegéig kiugró díszítésekkel. Legalul harántsíkokkal átvezetett lapos hasáb. Azután enyhe ferdeségekkel kiugró lemeztag, s feljebb homorú vonalakkal kiugró kocka, melyen a kupás véső kettős csipkesort vágott. Negyedszer már a koronázás motívumja szakítja meg a belső síkot, mely szellemes kiképzésével a formák virágkorának első jele."

60 A III. csoportban a kopjafák közé sorolta a többi pándi fejfát. A 98. számú fejfa leírása: „(pándi fejefa). A kehelyalakzat még mindig elég vaskos, bár az előbbieknél a fejfa karaktere sokkal karcsúbb. A kehely feletti kocka új kivésett díszítéssel bír, mely nagyjában a triglifek tagozásaira emlékeztet. Koronázó motívuma hosszú száron ülő gomba-alakzat."

61 (III. tábla, 4. számú rajz.) A 101. számú fejfa leírása: „(pándi fejefa). Piramidálisan elkarcsúsodó törzse vaskos kehelybe megy át, melyből vékony száron kiszélesedő csillag s e fölött lépcsőzetes lemeztagok után hegyes gombaformában koronázódik."

62 (III. tábla, 5. számú rajz.) További öt fejfát, a 92., 93., 96., 97. és 99. számmal jelzetteket, közöl Pándról és összefoglalásában ezt írja: „Pándi fejfák, melyeken az ismert motívumok szerepelnek. De amelyek lényegesen módosultak itt az Alföldön s székely kopjafához képest."

63 A 97. számú fejfát lásd III. tábla, 6. számú rajz.) Nóvák László a Duna—Tisza köze temetőiről írott monográfiájában 3 pándi fejfát közölt. Ezeket gombosfáknak nevezte és térképén a pándi temető kizárólagos sírj eleként tüntette fel.

64 Ezzel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy az ismertetett példányok alapján megállapítható, hogy a pándi református temető fejfái a XX. század elején nagy formagazdagságot mutattak. Lényegében egy 614