Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

U. Kerékgyártó Adrien: Népviseleti emlékek a Tápió mentéről

hérre (24. kép). Pándon még ez időben a rózsaszín és világoskék ruhát (liberti anyagból) öltötték fel és csak később esküdtek fehérben, koszorúsán. Akinek pedig meghaltak a szülei, esküvőjén sötétkékben jelent meg. — Menden még az 1930-as években is színes-mintás ruhában esküdtek, csak ezután tértek át a fehérre (44. kép). A ,,reguták

;

', azaz a katonának bevált, besorozott legények a kerek karimás kalapjuk köré kis bokrétával összeerősített nemzeti színű szalagot kötöttek (37. kép). A falusi ipart űző réteg rangban előbbre valónak tartotta magát a földművelőktől; hivatásánál fogva hamarabb került kapcsolatba a városiakkal, ami viseletén is kiütközött. Menden már a századfordulón pantallóban, óraláncosan jártak. — Pándon is hangsúlyozták, hogy félcipőt, pantallót csak az iparos húzott az 1910-es években. Pánd azon ritka községek közé tartozik, ahol még ma is fejfás-temetés van szokásban. A csillagos faragott fejfát a századforduló idején a Monoron bognárságot tanult Gábor János, most meg fia és unokája, id., illetve ifj. Gábor József készíti akáctörzsből (49. kép). A temetéssel kapcsolatos viseletben' szokásokat hosszú ideig őrizték. Az idős emberek jó előre összekészítették a kiöltöz50. kép. Guzsulytalp-dísze Szentmártonkáláról 51. kép. Tápiószentmártoni gazda házaspár és gazdalegények az 1900-as évek elején (CKMF 32338—40; repr. Kocsis Gy.) 592