Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

U. Kerékgyártó Adrien: Népviseleti emlékek a Tápió mentéről

46. kép. Vésett díszű tulipános láda 1885-ből — részlet. Pánd. (Felv. Kerékgyártó A., 1981) 47. kép. Vésett díszű menyasszonyi láda Tápióságról (Felv. Kocsis Gyula, 1980) egyszeles fekete selyem- vagy klottkötényt kötöttek — amit mint a sülyiek, ők is — kecelének neveztek. Munkára fehér vászon, vagy kékfestő szakácskát vettek, amihez az anyagot a monori kékfestőtől szerezték be. Űri keleti szomszédja Tápióság. A század első harmadában itt is hordták a derékhoz kissé szűkített, sonkaujjú blúzfajtákat. A sülyi betétes kacóhoz hasonlóan mellrészükön hajtásolással, csipke-, szalagdíszítéssel. Ezeknek is volt nyári és bélelt változatuk. Aljukat körbe bekötötték a derékkorcba. — Otthonka elnevezéssel illették a hétköznapi blúzfélét, melynek háta sima volt, alja középen csúcsba futott. Ennek csak az elejét fogták be a korcba. Szűk ujjal készítették. — Emlékezet szerint a század elején még apró ráncba szedett és vasalt szoknyát viseltek (18. kép), ami alá 5—6 fehér alsót is felvettek, sőt akinek „keskeny seggepartja vót", farszoknyát (farpárnát) is kötött. Szoknyájuk alja széle — akárcsak a nagykátaiaké és úribelieké — szőrszalaggal, gúnárnyakkal 589