Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

U. Kerékgyártó Adrien: Népviseleti emlékek a Tápió mentéről

körül futtatott zsinórdísszel. A legelső lajbik a nyaknál erősen kivágottak voltak, majd a magasabban záródókon kis állógallér is előfordult. Gönyey jegyzeteiben felvázolt egy vendéggombos tápiószecsői lajbit. Ennek háta ívelten derékhoz szabott, ferdén fut a válla. Az eleje 15 posztógombbal záródik. Ezeket a gombokat egy külön keskeny pántra varrták rá s innen kapta a ruhadarab az elnevezését. Fehér barhettel bélelték, kis állógallérját díszítették, úgyszintén a lajbi széleit körül, a karöltőket; a zsebek széleit más anyaggal szegték. Ezt a darabot — emlékezet szerint — 1923-ban készítették Maglódon. A 90 esztendős szecsői Dósa András még szöveget is tudott a sokgombos lajbiról: „Lajbim, lajbim gombolom. Haminchárom gomb van rajta, Azt is a babám varrta ki rája."

41 Menden megőrizték hosszú ideig az állógallérú lajbit s hozzá a selyem nyakravalót, aminek a viselésére a magyar falvakban már csak a legöregebb emberek emlékeznek. Körülbelül a századforduló éveiben terjedt el majdnem minden Tápió menti 30. kép. Menyecske, tutyíval, otthonkában. Űri. (Felv. 1935, Népr. Múz. F. 131 731) 574