Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

U. Kerékgyártó Adrien: Népviseleti emlékek a Tápió mentéről

roló az első házban vagy a lakókamrában állt, majd mikor már nem tartottak benne ruhafélét, kikerült a konyhába és korpa került bele. Én a húsosládát Pándon a padláson — szalonnatartóként — találtam, öregemberek állítása szerint akkor állt el benne a legjobban a füstölt húsféle, ha aljára tenyérnyi vastagon cirokot tettek (45. kép). Ezek az ácsolt ládák több úton is kerülhettek ide a Tápió mentére: magukkal hozhatták pl. a családok a Felvidékről még a XVIII. században. Erre utal, hogy egy esetben sem tudtak az eredetükre elfogadható, biztos választ adni, de több esetben úgy emlékeztek, hogy dédapáik is mint régi holmit tartogatták. Lekerülhettek a ládák később a vándorkereskedelem útján is. Hiszen Gömörből Szolnokra, Szegedre is eljuttatták faáruikat pl. a Balog-patak menti magyarok és szlovákok. De készülhettek akár helyben is, ha lekerült e tájra hozzáértő felvidéki faragó, hiszen a múlt században is még bőven volt e vidéken is alkalmas faanyag.

30 A másik ládafajta az alacsonyabb, lapos tetejű, tulipános láda. Ebből a fajtából — úgy tetszik — még több található, ha rozzant állapotban is. Ezeken hol vésett, hol festett díszítést találtunk. Véséssel díszítettet tudunk bemutatni Tápióságról az egész ládát ábrázoló fényképen és egynek a részletét Pándról (46., 47. kép). A vésett díszítés a tulipános ládán mindig csak a láda elülső oldalán van, 23. kép. Samu István és felesége, Gigor Franci családja. Tápióság. — A férfiak mind városi öltözetben, a nők viseletben. (Felv. 1935, repr.) 567