Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

U. Kerékgyártó Adrien: Népviseleti emlékek a Tápió mentéről

A pendelyt Nagykátán pendőnek, Pándon, Tápióságon, Tápiószecsőn, Tápiósülyben pendőnek vagy pendölnek nevezték. A pendelyre való kérdezősködés során figyeltünk fel arra, hogy a pendelyről a mai nap is gátlásosán, szégyenlősen beszélnek. Volt adatközlő, aki szemérmesen meg is jegyezte: „ki se merem vallani. . .". — Gyermekmondóka is kerekedett a pendelyről, amit szintén csak nagy unszolásra volt hajlandó egy középkorú nő elrecitálni: „Édesanyám pendöle Kívül maradt az este. Édesapám őrizte Hogy a szél el ne vigye." Említésre méltó szokásként jegyezzük fel, hogy a fiatalabb férfi ingét — a szegőzéses sorok közti néhány centiméteres sima részen — a pándiak kihímezték. (Ez a díszítésmód Matyóföldön, Hevesben, Somogyban is ismeretes volt.) Egy községbeli asszony értett a mintarajzoláshoz, mások meg a kivarráshoz. Az emlékezet szerint főként pöttyökből, levelekből összeállított díszítés köröcskéit mindig lyuknak varrták. (Madeira.) Ha más számára hímeztek, meg is jegyezték: „tiszta búzáért öltögessünk, ne zabért". Tehát megkérték a munka árát. Az idősebb emberek ingére nem került díszítés. Mikor teljesen elmaradt a hímzett dísz, az ingek nyakeldolgozásán is változtattak: általánossá vált a keskeny lehajtós gallér. 1940-re már teljesen kiment a divatból a tmizlis ing. 20. kép. Árokszállási Gáborné Prekop Rozália. Tápióság, Fehér vászon csipkés íokötőn a tutyi. (Felv. Kocsis Gyula, 1978) A gatyaviselettel kapcsolatosan a pándiák azt erősítgették, hogy a gatyaszár falujukban sohasem volt igen bő. Az ünneplőt erősen fehérített vékony felesvászonból vagy gyolcsból varrták s amennyivel ezek az anyagok szélesebbek voltak a házivászonszélnél, annyival lett csak bővebb a gatya szára (40. kép.) Araszos ülepet mindegyikbe varrtak. Az ünneplő szára alját itt is — akárcsak Nagykátán — kirójtozták. A gatyát minden gazda viselte egészen 564