Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

U. Kerékgyártó Adrien: Népviseleti emlékek a Tápió mentéről

mán keletkezett különböző sérülések nyoma is. Mindenesetre mégiscsak jók arra, hogy a gyűjtés során segítségükkel régi viseleti emlékeket, elnevezéseket, rákérdezéssel feleleveníthessünk. Ezek a képek a legbiztosabb fogódzkodóként szolgálnak a viseletvirágzás megállapítása esetében. A fényképek másik csoportjába a kimondottan tanulmányi célból készült felvételek tartoznak. Sajnos ilyenek a Tápió-vidék fej- és ruha viseletéről abban az időben, mikor még élt és virágzott itt a népviselet, alig készültek, csupán jóval későbbi időből származó fényképfelvétel örökít meg egyes relikviaként őrzött darabról részleteket. Az összegyűjtött fényképek azt igazolják, hogy a XX. század elején még élt e vidéken — főként a nők körében — olyan paraszti viselet, mely még feljegyzésre érdemes, bizonyos összehasonlításra alkalmas jegyeket is megőrzött.. A rendelkezésemre álló anyag nem egyformán értékes, hézagos is, így ennek segítségével a viseletváltozás folyamatát és az ezzel kapcsolatos szokás- és hiedelemátalakulást kis egységeken belül — pl. egy-egy községre vonatkozóan —» megrajzolni, érzékeltetni nem tudom. Az egész Tápió mente összes községének XX. századi viseletére vonatkozó adatait összegyűjtenem nem sikerült. Ada-> taim zömükben a Tápió felső szakaszán fekvő községekre korlátozódnak. Erre az anyagra támaszkodva úgy tűnik, hogy ennek a tájéknak a XIX. században virágzott viselete az egyes darabokat, elnevezéseket, a viselet összhatását te-, kintve, a tőle északabbra fekvő területekhez kapcsolódott. (Ezt azonban -— mint már említettem — régi idevágó írásos feljegyzésekkel igazolni nem tudom.) A változatok kialakulásának okát keresve elsősorban az egyes községek történeti múltját és gazdasági életének alakulását kellene ismernünk. Mivel azonban ez eddig csak részben van felderítve, csak nagy általánosságban —egy-egy kiragadott példával illusztrálva — beszélhetünk a Tápió menti községekben mutatkozó viseletváltozatokat kialakító tényezőkről. Alapjában határozta meg a községenkénti viseletalakulást, hogy a török uralom alóli felszabadulás után a régi lakók tértek-e vissza és népesítették-e be a falut. Ez esetben, ha zökkenővel is, de folyamatos lehetett a ruházkodás alakulása, még ha másunnan akadt is néhány betelepülő. így fejlődhetett Űri, Tápiószecső, Tápiósüly, de még Pánd is a néhány losonctugari szlovák jobbágy-család letelepülése után. — Hasonlóképpen lényeges, hogy a régi lakók száma a környékbeli, szomszédos községek népével szaporodott-e meg, mert ez esetben sok közös vonást tarthattak fenn; pl. a Katák lakói. — Ahol távolabbról betelepülők nagyobb csoportja foglalta el az elnéptelenedett falut és e nagyobb csoportok az egész falu népét, vagy annak zömét alkották, ott természetesen jobban és tovább megőrizhették régi viseletük egyes elemeit, pl. az északabbról lehúzódott magyarok és Mende esetében a szlovákok. Több ízben találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a betelepültek, főként a szlovákok, ahol gyéren kerültek a magyarok közé, jól megfértek egymással, beleilleszkedtek a nagy közösségbe. (Tápióság, Tápiósáp.) Voltak később fellépő viseletet befolyásoló tényezők is. Ilyen például az ország újjászervezésével kapcsolatos közigazgatási beosztások esetében a más megyéhez, vagy járáshoz csatolás — amire e vidéken több esetben is sor került —, magával hozta az új területtel való szorosabb kapcsolat felvételét. — Az anyaegyházak kijelölése, a vásárlátogatás és piacozás iránya is erősen befolyásolta a viseletalakulást. Az anyaegyházbeliek általában jobb módúak voltak s ezért a leányegyház lakosainak ők voltak a példaképei; a piacozni járók pedig rendszerint a kis bevételükért ott helyben mindjárt be is vásároltak. 551