Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

T. Bereczki Ibolya: Adatok a népi táplálkozáshoz a Tápió mente néhány településén

a marha- vagy disznópörkölt századunk folyamán.

31 A régen szokásos lakodalmi tejbekása kölessel, később rizzsel főzött formája már csak az emlékezetben él. Külön kell szólnunk a lakodalmi tésztafélékről. A századforduló időszakában üres kaláccsal kínálták reggelire a vőlegényes és menyasszonyos ház vendégeit, a főzésben segítkezőket. Rostélyos kalácsot tálaltak a vacsorához, de a hívatlanokat, leselkedőket is ezzel vendégelték meg a Tápió mente falvaiban. Tápiósülyben üres kalács, Űriban üres nagykalács, Tápiógyörgyén, Űjszászon rostélyos kalács a neve, a márvány terminológia ismeretlen. Tápiósápon lakodalmi tésztaféle volt az örömkalács, mely ezen a néven az Ipoly és a Zagyva között fordul elő.

32 Kalácstésztából készített, szív formájú tészta Tápiósülyben az Örömkalács, amelyet a lakodalom idejére az ablak mellé szögre akasztottak. A lakodalom után másnap vagy harmadnap az örömkalácsot az új menyecske széttördöste és az iskolából hazajövő gyerekeknek szétosztotta. Tápiósáp szlovák eredetű lakossága körében készült a kontykalács. Az 1903ban született Kókai Jánosné így mesélt róla: „Mikor én mentem férjhez, olyan óriási kalácsot csináltak, ami olyan nagy volt, hogy ki kellett bontani a kemence száját. Kontykalácsnak hívták, a menyasszonytánc után vágták fel. Pálcikákat szúrtak'bele, mikor már kisült, almát, babát szúrtak rá. Minél több volt rajta, azt mondták, annál több áldás lesz rájuk. A menettel együtt vitték. A nagykalácsot a vőlegénynek kellett fölvágni éjfél után, mindenkinek kellett enni belőle." Az örömkalácsot vagy kontykalácsot rendszerint a menyasszony keresztanyja süttette, készítése az 1930-as évek elején szűnt meg. Tápiósápon lakodalmi örömfát is állítottak. Egy száraz fát szaloncukorral, színes papírral, mézeskaláccsal, almával, dióval aggattak tele. Éjfél után, a menyasszonytáncot követően szedték le és díszeit szétosztották a gyerekek között. Napjainkban is készítik. Minden valószínűség szerint itt szlovák eredetű hagyománnyal állunk szemben.

33 A századforduló táján és a XX. század első évtizedeiben a kelt kalácsok mellett szokásos lakodalmi tészta volt a szalatka vagy szalagória, a rétes, kőtt rétes, kuglót. A leselkedőket heröcével is kínálták. A piskóták, tortafélék az 1930—40-es években törtek be nagyobb arányban a lakodalmi étrendbe. Készítésük nem vert mély gyökeret, ma a legtöbb helyen nem maguk sütik, hanem cukrászdában rendelik a lakodalomba ajándékként vitt tortákat. A rokonság összetartozása nemcsak a mulatságok, lakodalom idején, hanem halálesetkor is megmutatkozott. Hívás nélkül mentek el a férfiak sírt ásni, és a temetéskor a halottvivők, lobogóvivők szintén a rokonságból kerültek ki. Őket és a közeli hozzátartozókat vendégelték meg a lakodalmas háznál a temetés után. Ezt az alkalmat halottornak ma már ritkán nevezik, étrendje sem egységes. A század első felében gulyáslevest főztek, vagy főtt sonkával, buktával kínálták meg a vendégeket. Ma az előre vagy gyorsan készíthető ételek kedveltek, mint a fasírozott, kolbász, pogácsa, szalagória (Űri, Tápiósüly, Tápiógyörgye).

34 Ujabb keletű divat szerint Tápiósülyben a vendéglőbe hívják meg a rokonokat a temetés után, de ott is általában hideg ételt, szendvicset, fasírozottat, pogácsát rendelnek. * * * A Tápió mente vizsgált falvainak népi táplálkozásáról rajzolt — ugyan vázlatos — kép több tanulsággal szolgált számunkra: 1. Egy terület, de egyetlen település táplálkozási struktúrája sem vizsgálható 540