Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

T. Bereczki Ibolya: Adatok a népi táplálkozáshoz a Tápió mente néhány településén

ter hosszú, hatvan centiméter széles hálót húztak. Válykosgodrokhen, vízjártá helyeken kézzel, szigonnyal, de kecehálóval is halásztak. A nagykátai piacon rendszeresen árulták a halászok a kárászt, keszeget, csukát. Szentmártonkátán Kocsi László elbeszélése szerint annyi csukát fogtak, hogy a húsvéti kocsonyát abból főzték. Az apró halat paprikás zsírban sütötték meg vagy halászlevet készítettek belőle. Nád tövén krumpliskosárba rázták a halcsíkot. „Gyerekek is lejártak, nagyobbak kecével. Hazahoztuk a halcsíkot, beletettük hideg vízbe, élőn, ott megfürdött, kiszedtük, megsóztuk élőn. Az letisztította magát, levágtuk a fejét, kicsi vékony cérnaforma szál bele volt, azt kihúztuk, úgy főztük meg aztán. Hagymás zsírra is lett dobva, mintha paprikás húst csinálnánk, úgy készült. Volt, aki tepsiben megsütötte, vagy kocsonyának főzte. Egészestül volt, nem volt eldarabolva" (Szentmártonkáta). TEJES ÉTELEK Általános gyakorlat szerint elles után az elsőként kifejt tejet megitatták a tehénnel vagy a borjúval. Az ún. második tejből Nagykátán, Szentmártonkátán peccpiíét sütöttek. Élesztővel kovászt tettek, sóval, cukorral, kevés liszttel összekavarták, ujjnyi vastagra öntötték a tepsibe. Igyekeztek minél több embert megkínálni vele. A szomszédoknak átvitték, sőt, a koldust még az utcáról is behívták, úgy vélték, minél többen esznek belőle, annál több teje lesz a tehénnek. A megtisztult tejet forralatlanul és forralva, reggelire tejeskávénak készítve itták. Tápiósápon egyharmad rész vízzel hígítva forralták a tejbelevest. Reszeltkét főztek bele, gyerekek, idősek számára vacsorára is készítették. A nyers tejet köcsögökben altatták meg. Az aludttejet Farmoson zománcos edénybe összeöntve melegítették. Ha megaggasztódott, túrószacskóba öntötték és létrafokra, asztalfiók gombjára akasztva csurgatták ki, estétől reggelig elkészült a túró. Tápiógyörgyén szokásos volt a túró kigomolyázása. A túrót polcra téve szárították, szikkasztották, majd sózták. Ezután elreszelték, cserépfazékban összegyúrták, lenyomtatták. Keserű túróként ették, kedvelt ételnek számított. A túrókészítéskor keletkezett savót rendszerint jószágnak, malacnak adták. Csak nagyon szegény helyen készítettek belőle levest, de az előfordult, hogy a tökkáposztát savóban főzték (TápiógyÖrgye). Ä túró" többféle étel — tésztafélék: túrós galuska, túrós lepény, túrós rétes — ízesítő és töltelékanyaga volt. A vaj köpülésekor kivált írót megitták. A vaj, tejföl a ritkábban fogyasztott ételek közé t-ártozott." ' ' '' " "'••-" '•*'.* A tejtermelés és tejfeldolgozás Pest megyének azokon a területein lehetett a XIX—

XX. század folyamán nagyobb jelentőségű, amelyek a fővároshoz közel estek, vagy a XIX. század közepén meginduló vasúti közlekedés révén összeköttetésbe kerültek Budapesttel. A Tápió mente több településének szűk' határa nem kedvezett nagyszámú szarvasmarha tartásának, így a tejtermelés

4 csak néhány helyen — például Tápiógyörgyén — lehetett fontos jövedelmi forrás.

3 Mivel piacra vitték a Tápió mentéről a feldolgozott tejtermékek zömét, a táplálkozásban kisebb szerepe volt a tejnek és a belőle készült ételeknek, hasonlóan azokhoz a falvakhoz, ahol csak kevés tehenet tudtak tartani. Űriban az emlékezet szerint az 1930-as évektől fejtek több tehenet, s ismertek olyan húszholdas gazdát a húszas években, akinek nem volt tehene. 528