Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

Űj kemencék készítése Az 1960-as évek végétől kezdve több községben újra kezdenek kemencéket építeni. Űriban éppen ottjártunk előtt két nappal készült egy (102. kép). Kiégetése akkor folyt, még nem simították be kívülről. A kemenceépítés mostanában lakodalomhoz való készülődéshez kapcsolódik. A kemencében ugyanis jóval nagyobb mennyiségű tészta kalács, sülhet egyszerre, mint a gázsporheltben. Mindenkinek az a véleménye, hogy finomabb is az, ami a kemencében sül. Az új kemencéket most minden esetben kinn az udvaron építik, a szabadba vagy féltető alá (100—102. kép). Tábori kemence a nevük. Alapjuk rendszerint vályog vagy tégla. Testük karóváz, núdíikkal körülrakva. Többségüket tehát hagyományos technikával készítik. Ritkábban a kemence testét is téglából rakják. Az ilyen kemence szögletes lesz. „Csak arra kell vigyázni, hogy kössön a tégla" (Üri). A kemence alját — most samott-téglából rakják ki (Űri, Mende). Az alá — ugyanúgy, mint rég — egy réteg üveg, arra egy réteg homok kerül. A tábori kemencék szája elé szélesebb kéményeket építenek téglából (101— 102. kép). Ebben üreget hagynak a hamu számára, amit alul kiszedőlukkal látn&k el. Innen szenes lapáttal szedik ki a hamut, ha megtelt (101. kép). A kemence kéményébe fölül beépítenek egy-két füstölőrudat is, s akkor télen füstölésre is használhatják. Ezekben a lakodalomra épített új, tábori kemencékben később nem sütnek rendszeresen. A 3—4 kg-os kerek kenyereket továbbra is az üzletben veszik. De ha a szomszédban, vagy valahol a faluban lakodalmat tartanak, egyre többen megkérik a tulajdonost, hogy ott készíthessék el az ünnepi kalácsokat. ÖSSZEGZÉS A Tápió mente tűzhelyeinek az utóbbi száz évben végbement változásait helyszíni gyűjtés alapján vizsgáltuk történeti adatok híján. így XVIII. századi vagy korábbi állapotokra nem következtethetünk biztonsággal. A tanulmányban leírtakból azonban kitűnik, hogy a Tápió mente lakóházai, s azok tüzelőszerkezete a vizsgált korszakban tipikusan a középmagyar vagy alföldi háztípusba sorolhatók. A kemencék típusa az egész területen egységes. E század első évtizedeitől kezdődően egy alaki változást lehetett kimutatni. Ez a folyamat egészen az 1950-es évekig tartott, de nem jelentette a kemencék anyagának és az építés korábbi spirál technikájának változását. A régebbi, múlt században általános csonka kúp alakú ún. búboskemencét a csonka gúla alakú szögletes kemence váltotta fel. Ez az alakváltás az 1930-as években öltött nagyobb méreteket. De búbos kemencét és szögletes kemencét is egyaránt találtunk minden faluban. Figyelemre méltó, hogy a kemence alakváltása, amely egyúttal ízlésváltozást is tükröz, magáyar vont egy terminusváltást is. Az új, „divatos" formára utaló szögíeíesnek mondott kemence ellentéteként az addig búbosnak nevezett kemencét gömbölyűnek kezdték hívni. Gyűjtésünk idején a „búbos" megnevezés csak kérdésre jött elő. A vizsgáit húsz helységben összesen két kemencét láttunk, melynek alakja 517