Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

A padka funkciója. À padkának a Tápió vidékén nem egyedüli funkciója volt a rajta való ülés, fonás, melegedés. Megmaradt egy korábbi rendeltetése is, ti. aludtak rajta. „Ahol sok gyerek volt — mi tízen voltunk —, ott a kemince patkáján is aludtak. — Bizony. Én is aludtam. Sajnos. Hárman is voltunk egy ágyon. De aludtunk padon, meg kemincén, abba a szurgyikba, meg a patkán, ki hova jutott. Hiába, nehéz vót a helyzet, na!" (Tápiósáp). Más adatok szerint is „azért csinálták ilyen szélesre a padkát, mert ahol sokan voltak, a nagyobb legények ott aludtak. A kicsik a kuckóban. Pakrócot tettek alulra, rá egy kispárnát, másik pakróccal meg takaróztak. Ezt a kemencét 1940-ben csináltuk. Azelőtt is éppen ilyen volt" (Tápiószentmárton, 68. kép). Lemértük az utóbb említett kemencepadkát (68. kép), mert hihetetlennek tűnt, hogyan fér el két nagyobb fiú is a kuckóban alvó kicsin kívül. A kuckó mélysége a padka kezdetéig 150 cm, szélessége 50 cm. A padka hosszabb fele a hátsó faltól a padka görbületének végéig 170 cm, innen a közfalig ismét 150 cm. Tehát mindkét szakaszán fekhetett egy kamasz. A kemence magassága 130 cm. 1940 körül már több helyen csináltak szögletes kemencét. Ezek között gyakran találunk ilyen széles kuckójú, széles padkájúakat (77—78. kép). Ezek azt mutatják, hogy a padka ezen a területen szinte az 1950—60-as évekig még megtartotta legrégebbi funkcióját.

49 Természetesen, ezzel párhuzamosan kimutatható a változás is. A padka szélessége főleg a két világháború között, és közvetlen utána sokat változott. Funkcióit lassan elvesztette, előbb az alvás, később a padkán evés, munkálkodás, üldögélés is elmaradt. Ennek következtében egyre keskenyebbre csinálták, végül szinte teljesen elhagyták. Az 1925—35 közötti években az újonnan épített kemencék nagyobb hányadában már csak 35—40 cm-es padkát készítenek. Az 1940-es évektől kezdődően, mikor már csak szögletes kemencék épülnek, egész keskenyre, mintegy 3—8 cm-esre veszik a padkát, ami csupán egy szegélyt ad a kemencének. Ez a folyamat egyes községekben korábban válik általánossá, másutt később következik be. Tápiószentmártonban pl. csak az 1950-es évek közepe után, az 1960-as évek elején készítenek ilyen padka nélküli szögletes kemencéket. Néhány év múlva már ezeket sem használják (79., 84—87. kép). Területünkön a kerek kemencéket sohasem építették padka nélkül, mivel a szögletes kemence már divatban volt, mielőtt a padka nélküli kemencék építése megkezdődött. Tehát, aki „modernizálni" akart, az padka nélküli szögletes kemencét csinált, nem pedig padka nélküli kereket. Eleinte, mikor egy újabb tűzhely behozatala miatt útban volt a padka, nem „dobták" ki az egészet, hanem valamelyik oldalon egy darabot levágtak belőle, hogy a tűzhely odaférjen (67., 69—74., 78. kép).

50 Ezért nem jött ezen a vidéken létre a búbosvagy kerek kemence padka nélküli változata, a tojáskemence, ami az Alföld más vidékein ismert.

51 Nagyon valószínű, hogy a fent jelzett időbeli késés miatt a téglából épített kemencetípusnak a Tápió mentén már nem is volt ideje általánossá válni. Elterjedését meggátolta a mezőgazdaság átszervezése, a gazdálkodási mód megváltozása, ami a tüzelőanyag és tüzelőszerkezetek gyökeres változását is siettette. A kuckó. A kemence sarokpihenőjét a Tápió menti községekben általánosan így nevezik.

52 Szórványosan más terminus is felbukkant. Farmoson és Űribán egy adatközlő fcucifcnak

53 nevezte. Felsőegreskátán e^y esetben suckónak 493 »