Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

lános, egy-egy esetben íorfcának, nyakának nevezték (Farmos, Tápiószele) a kemence teteje alatt 15—20 cm-rel, a kemence és a kéményalja közfala között található részt. Arra szolgál, hogy a kemence füstjét kivezesse a szabad kéménybe. A búbos kemencék válla széles, 30—45 cm. A szögletes kemencéké általában keskenyebb, 5—10—25 cm. Előfordult, hogy a szögletes kemencét olyan közel építették a közfalhoz, hogy nem is csináltak neki vállat (Üjszász, Tápiószentmárton, Tápióság, Pánd) (81—82., 86. kép). Télen a kemence vállán tartották a sót, paprikát, hogy ne tapadjon össze, vagy kisebb edényben vizet melegítettek rajta. Néha itt szárították, esetleg éppen kelesztették a morzsótkát, amit kenyérmagnak is hívtak (Felsőegreskáta). A Nagyká

ta környéki tanyákon mindig a kemence vállán tartották a fidibukszot, hogy száraz helyen legyen, könnyen ^meggyulladj on. ,,A fidibuksz a fűzfavessző bele. Az emberek télen seprűt csináltak. Lehúzták a vesszőről a hajat, kettéhasították, ez volt a pánt, amivel megkó'tték a seprűt. A beíet meg 57. kép. Katlan nélküli, újabb kamin. A berakott spór füstjét belevezetik. Űjszász. (F.: Ikvai N., CF 20 334) 491