Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

tagsága 5—8 cm. A szögletes, vagy sarkos kemencék tetejének egy-egy oldala 50—60 cm. Aljának oldala 90 és 105 cm között váltakozik. A szögletes kemencéket néha nem négyszögűre, hanem ötszögűre képezték ki. Ez az ötödik oldal azonban mindig nagyon keskeny, szélessége felül 12—15 cm, alul 15—20 cm. A kemencének ez a keskeny oldala mindig a szoba átelleni sarkába, az ablakok alatt elhelyezkedő sarokpad, vagy kanapé felé néz (78., 83—84., 87. kép). 51. kép. Különálló füstölő az udvarban. Űjszász. (F.: I. Sándor I., CF 20 385) 52. kép. Füstölő a fészer alatt. Pokoltanya. (F.: Ikvai N., CF 20 364) A kemence teteje leggyakrabban üres volt. Állandó jelleggel nem tartottak semmit rajta. Csak alkalomszerűen használták. Télidőben — vagy ha megáztak —, ott száradtak a ruhák,

48 de csak akkor, ha nem volt nagyon forró a kemence, mert megégtek volna. Gőzös ruhát nem lehetett szárítani rajta, legfeljebb nyirkosat, de nagyon kellett rá vigyázni! (Kóka, Tápiósüly, Pánd). Régen, ha párt csináltak a kenyérsütéshez, a kemence tetejére tették száradni a párszárító kosárba. Nyáron kinn az asztalon szárították (Tápióbicske). Egy-egy idős nénike, vagy „akik a másik, hideg szobában aludtak, feltették a kemence tetejére megmelegíteni a dunyhát" (Űri, Tápióság). Máshol a macska helye volt a kemence teteje. „Felültek oda, oszt ott tanyáztak. Nagyon szerettek ott dorombolni a macskák" (Felsőegreskáta). Most, a használaton kívüli kemencék tetején kisebb tárgyakat, üvegeket, egy-egy kosarat láttunk. A kemence válla. A kemence vála, vóla (Tápiószentmárton) kifejezés álta489