Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

volt kéményalja hosszú falának közepén van. A vindófnié 90°-kal elfordulva, a rövidebb falon, a szobaajtó közelében, mindig a bejárati ajtóval szemben helyezkedik el. A SZOBA TŰZHELYEI A kemencék alakja, anyaga, terminológiája Gyűjtőterületünk kemencéi ma fellelhető formájuk szerint két típusba sorolhatók: csonka kúp alakúak és csonka gúla alakúak. A kör alaprajzú, csonka kúp alakú kemencék a régebbi formát őrizték meg, a csonka gúla alakúak újabbak. Ez egyértelműen kimutatható.

36 A gyűjtőterület minden községében minden adatközlő emlékezett rá, hogy a meglevő (vagy már lebontott) kemence elődje csonka kúp alakú volt. Búbos kemencének hívták. A kemencék formabeli változásának idejét ezért pontosan rögzíteni tudjuk, községenként is. Ez az alaki változás általánosságban a két világháború közé tehető, de zömmel az 1930-as évek második felében ment végbe. Egyes községekben (pl. Tápióság, Farmos) — különösen a jobb módú gazdák házában — már az I. világháború előtt csonka gúla alakúra építették a kemencét. Másutt a két világháború között vagy csak a II. világháború után következett be a váltás (pl. Tápiószentmárton), de minden faluban találtunk még egy-két csonka kúp alakú kemencét is. A kemence formáján akkor változtattak, ha új ház építésére került sor, ha a régi házat átalakították, vagy új menyecske jött a házhoz, aki modernebbet akart. Esetleg a kemence időközben megrepedt, füstölt. Ilyenkor az újabb alakú, „divatosabb" kemencét építették (Tápiógyörgye). Ha a régi kemence jól bevált

; jól melegített, szépen sütött, akkor sokáig ragaszkodtak hozzá, nem bontották el. Gyűjtésünk során találtunk, és hallottunk 70—80 éves kemencékről is. Pl. Pándon egy kemence 1902 óta áll. Szentmártonkátán elmondták, hogy 1852— 1935 között állt az előző búbos kemence. A kemencék építőanyaga a Tápió mentén az utóbbi 100—150 évben alig változott. Ma ugyanúgy építik, mint a múlt század közepén.

37 A kemence vázát karókból, fenyőlécekből csinálták. A fában szegény községekben pedig nádból, bodzaágakból vagy tányérrózsaszárból (napraforgó) készítik a legújabb időkig. Sárral tapasztják körül, majd az egészet kiégetik. (A kemence készítését alább részletesen leírjuk.) Kenderkóró vázzal épült kemencéről a legöregebb emberek sem hallottak.

3í! Bár egy-két helyen megjegyezték, hogy „mindenféléből meg lehet azt csinálni, ki miből akarja". Nem hallottak cserépoldalú (cserepekből felrakott, ún. cserépkemencéről) sem.

39 Az 1950—60-as években történtek kísérletek téglafalú kemence építésére. Néhány községből van is adatunk, de tömegesen sehol sem terjedt el. A téglafalú kemencékkel jobbára csak a nyári konyhákban próbálkoztak, mivel az 1950-es években kemencéket a szobában újonnan csak ritka kivételként építettek. Az életforma megváltozása, a régi tüzelőanyag hiánya miatt a meglevő kemencéket is egyre ritkábban használták. A téglakemencék élire rakott egész téglákból épültek, az oldaluk „igenyes" (egyenes) volt. Kőmíves csinálta őket. Az aljukat samott-téglából rakták ki. 480