Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

39. kép. Konyharészlet kinyitott kaminajtóval. Tápióság. (F.: Ikvai N., CF 18 058) vezetőt jelöl. Kutatópontjainkon minden esetben meggyőződtünk arról, hogy vindófnival vagy kaminnal van-e dolgunk. A vindófni alakja, külső megjelenési formája nagyon hasonló a kaminhoz. Mindkettő ugyanazt a célt, a melegkonyha létrehozását szolgálja, de a vindófni lényege egészen más. A kutatott falukban egyedül Menden és Kókán találtunk igazi vindófnit. Menden nem láttuk, de elmondták, milyen volt. Kókán három egymás melletti házban még állt a vindófni. Itt viszont nem ismerték ezt az elnevezést, hanem kamunak hívták. De felhívták rá a figyelmünket, hogy nézzük meg, milyen különös kemencék ezek, majd elmondták, hogy nincs is több belőlük a faluban, csak ez a három. A fent leírt terminológiai zavart figyelembe véve használtuk mindig a kamin megnevezést. A szakirodalom igen keveset foglalkozott a kamin és a vindófni leírásával, elterjedésével, holott mindkettő ismert volt már a század elején, mint a melegkonyha tartozéka. A vindófni azonban tömegesen, nagy területen, hosszú ideig nem maradt életképes. A két füstelvezető szerkezet eddigi legbővebb leírása éppen Pest megyéből való. A kaminkémények kialakulásával Ebner Sándor foglalkozott, a vindófni előfordulását a Börzsöny vidékén I. Sándor Ildikó ismertette.

3

'

1 A kamin és a vindófni között az a lényeges különbség, hogy míg a kamin úgy lép előre a szabad kémény lepadlásolása, a „fujtott konyha" kialakítása terén, hogy a szoba és konyha régi tüzelőit, sőt a szabad kéményt sem változtatja, csak módosítja az előző állapotot, addig a vindófni teljesen megváltoztatja a szoba és a konyha tüzelőinek eredeti helyét. 478