Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

A padkán mindennel tüzeltek, ami csak adódott a ház körül, ugyanúgy, mint a kemencében (Űri, Kóka): szalmával, venyigével, tőzeggel, kukoricacsutkával, kukoricatővel (Tápiószentmárton), amit törzsöknek (Tápiósáp), és tuskónak (Űri) neveztek. Katlan. Mint már említettük, a tűzpatka belső sarkában, a közfal és a hátsó fal alkotta sarokban van a katlan helye. A katlan a Tápió vidékére igen jellemző építmény. A legtöbb régi ház kaminjában ma is megtalálható. Különösen sokat láttunk Tápi óságon, bár már ugyanúgy nem használják, mint a kemencét. Katlan, katlany a neve (11—17. kép). A katlan alakját nézve leginkább patkóhoz hasonlítható. Két oldalával a sarkot alkotó két falhoz támaszkodik. A teteje és a kemence szája felé néző oldala nyitott. Régen úgy készítették, hogy az alakjának és magasságának megfelelő vastagabb ágakat vertek be a tűzpadkába, majd vesszővel befonták, és mindkét oldalon vastagon betapasztották, elsimították. Száradás után fehérre meszelték a katlan falait (Mende, Pánd, Tápiósüly). Később vájugot (vályog), esetleg téglát használtak az oldalfalak kialakításához,

13 s azt tapasztották be (Tápióság). A katlan magassága 20—30 cm, oldalainak hossza 35—45 cm, az oldalak közötti belső távolság ugyanannyi. Az oldalak vastagsága 10—12 cm. A katlan jellegzetes edénye a bogrács volt.

M Benne az 1960-as évekig sokan vizet melegítettek, krumplit főztek (Tápiószecső, Kóka, Űri). Régen, ha nagy volt a család, a gulást és a pörköltet is benne főzték

15 (Tápióság, Tápiószentmárton). Hat-hét liter étel fért el benne (Farmos). A módosabbak bográcsa rézből volt, a szegényebbeké vasból, lemezből (Tápiószentmárton). A bográcsot a nagykátai vásáron vagy Tápiószelén vették (Farmos). Ha kétfajta ételt főztek, akkor egyiket a bográcsra tették, a másikat a vaslábon főzték mellette а szabad tűzön (Tápiógyörgye). ,,A szüleink cserépfazékban is főztek a katlanon, parázsnál. Babot, tőtöttkáposztát is" (Kóka). Leveseket főztek, főleg a gyors ételeket (Farmos). Sütöttek is, hurkát, pecsenyét (Űri). „Öreganyám 1931—33 között még állandóan ott főzött nyáron a katlanban" (Kóka). A zsírt régen a katlanban sütötték ki, bográcsban. Később az udvaron üstházban olvasztották. Az üstházat is sárból építették (Űri, Tápiószecső, Pánd. 100. kép.) Gyakran úgy főztek a katlanban, hogy a közepébe állítottak egy vaslábat, arra tették a kisebb edényt, mert a katlan jobban tartotta a meleget, mint a szabad tűz (Felsőegreskáta). Ha a kemencében kenyeret sütöttek vagy fűtöttek, onnan húztak ki parazsat a szemvonóval a katlanba. Egy-egy rántást a parázs melegénél elkészíthettek, vagy az ételt megmelegíthették, nem is kellett tüzelni. A kemence melegét a katlanéval kombinálva is használták. Ha pl. tésztafélét főztek, egy fazék vizet betettek melegedni a kemencébe. Közben a tésztát elra/útották, összemetéiték. Mikor készen lettek, rátették a meleg vizet a katlanra, azon főzték tovább az ételt (Tápiószentmárton). Hosszabb főzéshez tőzeget, kukoricaförzsóköt, kukoricacsutkát, ahol volt nád, ott nádtörmeléket, kutut használtak. A katlan füstje a nyitott elején kijőve felszállt a szabad kéménybe. Tévőt a katlanhoz a Tápió mentén nem használtak. A katlannak ez a patkó alakú, elöl teljesen nyitott formája eltér az Alföld keletebbre eső tájain (Nagykunság, Sárrét stb.) honos típustól.

16 Az ottani katlanok magasabbak, négyszögletesek. Negyedik oldaluk nem teljesen nyitott, hanem fölül zárt, s alul a kemencéhez hasonló tüzelőnyílásuk van, amit eíőtével 459