Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

Gombán és Monoron a bejárattal szembeni falhoz, az épület hátsó falához egy harmadikfajta padkát állítottak. Ennek neve asztalpadka vagy kispadka volt. Magasabbra építették, mint a másik kettőt. Fölső lapja 90X90 cm, magassága 80 cm volt, tehát olyan, mint az Alföld keletebbre eső vidékein meglevő asztal formájú tűzpadkák. De Borzsák már nem találta nyomát annak, hogy valamikor tüzeltek volna rajta.

11 Ezt az asztalpadkát mi is próbáltuk felkutatni a Tápió mentén, de nem találtuk már meg az emlékezetben sem. A tűzpadka. A kemence szája előtti padka neve a Tápió vidékén általánosan tűzpatka, tűzpadka. Néhány helyen tűzpad (Kóka, Szentmártonkáta) vagy konyhapatka, konyhapad (Tápiószentmárton). A tűzpadka a kémény alja szoba felőli falához van építve. Oda, ahová a kemence szája torkollik. Ha mindkét oldalon van szoba, illetve kemence, akkor mindkét oldalra építettek tűzpadkát. A legtöbb régi házban napjainkig szinte érintetlenül megmaradt a tűzpadka, ami a kaminok elterjedésének köszönhető. Erről később szólunk. A tűzpadka végét rövid oldalfal zárja le, amely megvédi a pitvart a tüzelők füstjének kiáramlásától. Ritkábban, ha a kéményalja mindkét oldalán állt tűzpadka, akkor ezt az oldalfalat mind a két felől beépítették. Ennek hiányában azonban kissé féloldalasnak tűnik a kéményalja. A régi ágasfás házaknál az oldalfal szélén egy ágasfa állott a mestergerenda alatt (Tápióbicske, Farmos).

12 Ilyet mi már nem láttunk a vizsgálat idején. A tűzpadka magassága 60—70 cm. Szélessége 55—65 cm között változik. Hosszúsága kitölti a kéményalja egész hosszát, ami 150—200 cm. A padka közepén helyezkedik el a kemence félkör alakú szája, melynek szélessége és magassága általában egyforma. Mérete 45—55 cm, a sütendő kenyerek nagyságától függően. A tűzpadkát és a rakodó padkát a kemencével egyszerre építették, ugyanúgy, mint a kemence alapját és padkáját. (Erről a kemence készítésénél szólunk.) A kemencének szerves része a tűzpadka. Méretei összhangban vannak a kemence részeinek méreteivel. A tűzpadnak azonos szintben kell lennie a kemence fenekével, s egyúttal a kemencét körülvevő padkával. A szélessége ugyanannyi, mint amennyi régebben a szobai kemencepadka szélessége volt, s ez megegyezett kb. a kuckó szélességével is. A tűzpadka hossza tulajdonképpen szintén akkora, mint a kemencepadka külső ívének a hossza, miután a padka széle a kéményalja oldalfalánál végződik. (A méretekről alább részletesen szólunk.) '••;/• A tűzpadka a következő feladatokra szolgál: a padka egyik végében szoktak főzni nyílt tűzön. A hátsó fallal érintkező sarkában helyezkedik el a katlan. A padka sarkában vagy a padkába vájt pernyelukban gyűjtik össze a hamut. Sok helyen találunk alatta ún. patkajukat a tüzelő számára. Vegyük sorra ezeket. Főzés a tűzpadkán. A szabadkéményes konyhák idején kb. az 1930-as évek elejéig télen nagyobbrészt a kemencében főztek, nyáron pedig a tűzpadkán. A padka ajtóhoz közelebb eső részében rakták meg a tüzet. A főznivalót ún. hegy es fenekű, egyfülű cserépfazekakba (7. kép) tették, s a tűz köré odaállították a fazekakat cserépfödővel letakarva. Főzés közben fordítgatták, hogy egyenletesen főjenek. Ez a főzési mód általános volt minden községben. A nyílt tűzön főzésnek külön szerszáma is volt, a vasláb (Űri, Tápióság), szlovákul nvoske 456