Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Novák László: A Tápió vidékének hagyományos építkezése

15. kép. Qerendavázas falú, szelenen-ágasos lakóház (XIX. sz. közepe). Kóka. felemelt vert fal, vagy a három szakaszban, vasvillával rakott ún. fecskerakásos fal) biztonságosan megtartotta a fedémet és a tetőszerkezetet. Természetesen mindez hatással volt a tetőszerkezet építésének változására a héjazat anyagának módosulására is. GALGÖCZY Károlynak a XIX. század közepi állapotokat rögzítő megye monográfiája jól jellemzi a Tápióság hagyományos építkezésének korábbi módozatát is. Erre utal röviden és tömören Galgóczy Tápiósüly esetében: „Épültsége régi szerű nagyon közönséges. Házai közt kitűnik Kováts Ferencz úri laka."

14 A régiszerűség természetesen a hagyományos építkezési módra utal, a sárfalra és nádra, valamint zsúptetőre. Galgóczy szemében a csinos, téglafalú, 427