Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Novák László: A Tápió vidékének hagyományos építkezése

7. kép. Agasfás-szelemaaes, mestergerendás ház kemencével és kamillái. Tápiószecső, 1961. EA 12 977. badon engedtetik ...", szóltak a sápiak 1767-ben.

7 A szomszédos sülyiek sem panaszkodhattak e tekintetben: „Határunkban földes uraságünknak tilos erdeje lévén abbul magunkat meg jelentvén, szükségünkre való nyessedékünk pénz nélkül engedhetik. Azon felül szerszámra és épületekre való ja is ingyen adattatik..."8 A jobbágyfelszabadulás kedvező állapotokat teremtett fabeszerzés tekintetében is a volt jobbágyság számára a XIX. század második felében. A birtokelkülönözés és határtagosítás, az úrbéri megváltakozás során, ahogyan elkülönítették a jobbágyságot megillető legelőt a földesúrétól, úgy megfelelő érdőilletményt is kapott a volt jobbágyság, amely a tűzi- és épületfa-szükségletek kielégítését nagymértékben elősegítette. A Tapióság erdőiből kivágott keményfa (tölgy-, cser-, szilfa, kőrisfa stb.) kiválóan alkalmas volt tetőszerkezet megépítésére, úgyszintén a falazat megerő422