Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai

négyszögletes, gerendából összerótt béléssel. A magasabb helyeken két ágas által tartott rúdra erősített csigával vagy hengerrel húzták fel a vizet. De mert а Тарю völgyében általában nem volt különösen mélyen a tálai víz a gémeskutak voltak az elterjedtebbek. A faluban korántsem volt minden udvaron kút. Farmoson például a századfordulóig úgynevezett tizedkutak voltak, mégpedig mindössze három A gémeskút részeinek elnevezését a 62. képen láthatjuk.** Ezen kívül ismeretesek voltak a minden szerkezet nélküli, egyszerű gamós kutak. 64. kép: A különböző rendeltetésű épületek fontossági és méretbeli sorrendje (Halász Péter felvétele) EGYÉB ÉPÜLETEK ÉS ÉPÍTMÉNYEK A Tápió menti falvak udvarain az eddig számba vetteken kívül még jó nehany egyéb épület is található, illetve volt található. Ezekről csak röviden emlékezünk meg. A múlt században, ha nagy volt a termés és nem volt elég zsák, a módosabb gazdák veremben tartották a gabonát. Használatára ma már nemigen emlékeznek vissza ezért Hófer Tamás 1950-es szentmártonkátai gyűjtése alapján rekonstrua ]uk82 Eszerint búzásverem olyan volt, mint egy kút, egyenesen volt leásva a földbe, de lent egy kicsit szélesebb, körte alakúvá vált. Ilyen vermekre emlékeznek Farmoson is. A verem falát égették, füstölték, hogy száraz legyen A nyakat náddal, zsúppal bélelték, hogy ki ne csírázzon a szem. Építették a hazaknál es a kertekben is, nem mindenhová lehetett ásni, csak ahová a talajvíz engedte. Sokszor az utcára került. (Farmoson az udvaron volt a búzásverem, a haz vegénél, az ablak előtt, az utcán csak nagyon ritkán.) A feketeföldes talajnál kitapasztották a vermeket, agyagos földnél erre nem volt szükség Egy 413